G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - Lábadi Károly - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MINDENNAPI ÉLETE
264 J7 Szombat Jánosék gödöllői házából, ahol Petőfi lakott 1843-ban, több tárgy is került a Petőfi Társaság tulajdonába, négy mázas, virágos korsó, a költő által használt, tornyos ágy. 2 6 Ezeknek a tárgyaknak mára nyoma veszett. Megvan viszont a festett, virágos, úgynevezett Petőfi-láda, melyben állítólag a ruháit és kéziratait tartotta Szombatéknál a kispénzű költő a szájhagyomány szerint. A láda a Gödöllői Városi Múzeum gyűjteményébe került, restaurálása során azonban a festett részen feltűnt az 1860-as évszám, amely azonos a láda készítésének idejével, és így aligha használhatta a költő 1843-ban. Ha relikviaként nem is állja meg a helyét, de mint kultusztárgy tökéletesen betölti szerepét: ébren tartja az érdeklődést, emléket állít, értéket közvetít. A láda legendája tartós, nemzedékről nemzedékre öröklődik, helytörténeti munkák dokumentálják. Ebben az esetben a néphagyomány tölti be a hitelesítő levél szerepét. Az országos jelentőségű lokális esemény a ládán keresztül tárgyiasult, vált megfoghatóvá, átélhetővé s bármikor felidézhetővé. A Petőfi-láda olyan szempontból is értékes, hogy a 19. századi paraszti lakás berendezésének egy darabja. A láda parasztok, mesteremberek ruhatartó bútora volt, rendszerint a feleség hozta a házhoz az esküvő alkalmával kelengyebútorként. Ezért is díszítették virágozással ezeket a ládákat. A gödöllői Petőfi-ládának is van ládafia, azaz a belül bal oldalt elhelyezett kis fedeles rekesz. 2 7 A Petőfit 1845-ben vendégül látó, református lelkész, Erdélyi Ferenc szolgálati lakásának berendezése is nélkülözte a luxust, noha a lelkész a polgári réteghez tartozott. Az egyházi javak számbavételekor 1867-ben az összeírok azt rögzítették, hogy a paplakon a lelkész használatára szolgált: „Egy konyhaszekrény, felette tálas, puhafa, avult, kerek, fehér, puhafa asztal, igen régi." 2 8 A parasztok később átvették az őket vezető uradalmi értelmiség szokásait, lakberendezésben, öltözködésben utánozták őket. Láda helyett sublót jött divatba a 19. század közepétől kezdve. Általában díszítetlen bútordarab volt, majd lehúzóképpel készített mintázást kapott, barnára vagy okkersárgára mázolták, esetleg erezett, flóderozott felületű lett. Terítővel letakarták a tetejét, és mindenféle emléktárgyat, csecsebecsét helyeztek el rajta: dísztányért, emlékpoharat, kegytárgyat, sokszor kis házioltárt, mézeskalácsból készült szívet tükörrel, vásáron, búcsún vásárolt, sokszor giccses holmit, de ilyenek a polgári vitrinekben is előfordultak. A polgároktól vették át a tisztaszoba szokását, bevezetését is. A parasztházakban a tisztaszoba ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a polgári lakásokban a vendégszoba. Jobb a helyzet a polgári élet dokumentálását illetően. Esetlegesen egy-két 18. századi tárgy is akad a múzeum gyűjteményében, ami színesíti a korszakkal kapcsolatos ismereteinket. Az egyházi emlékeket leszámítva az egyik legkorábbi gödöllői tágyi emlék az 1738-ból származó, barna fából készült esküvői láda díszes vasveretekkel, míves vasalással. Nagy mérete is arra vall, hogy módos menyasszonyé lehetett. Bár formája, kiképzése miatt inkább utazó- vagy kocsiládának néz ki, nem egyenes, hanem domború a fedele, követte a kocsi görbületét, és a kemény vasalatok nyilván azt a célt szolgálták, hogy az 26 KALLA Zs.-RATZKY R. 2000.76. p., DÉKÁN A. (szerk.) [1975] 190. p., G. Merva Mária: Negyvennyolc kultusza. Magyar Iparművészet, 1998.1. sz. 4-15. pp. 27 A Petőfi-láda lelt. sz. GVM N 98.1.1. 28 Protocollum 1868. 169. p. A Gödöllői Református Egyház Irattára.
