G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - Farkas József: GÖDÖLLŐI URADALOM TÖRTÉNETE

222 Lényegesen jobban jártak a volt telkes jobbágyok, akik telkeik megtartása mellett (belső telek, szántó, rét) az irtványföldekből, közös legelőből, esetleg faizásból származó birtokgyarapodással jutottak elfogadható parasztbirtokhoz. Mindezt beszámítva az uradalomban egy egésztelkes jobbágyból 60 holdas gazda lehetett (45 kh). Ennek fele jutott a féltelkesekre és negyede a negyedtelkesekre, ők is 10-12 kh-dal rendelkező kisbirtokosok lettek. Ezzel kialakult Gödöllőn és az uradalom falvaiban egy új összetételű, polgári korra jellemző paraszttársadalom. A földesúri fennhatóságtól megszabadult mezőváros ezzel elindulhatott a polgárosodás felé. A fejlődés további segítőjeként megmaradt az uradalom is. Ugyanakkor az uradalom átölelő csápjai vissza is fogták a paraszti polgárosodás menetét. A volt jobbágyok csak egymás rovására gyarapíthatták birtokaikat. Az uradalom kezében maradtak a kisebb királyi haszonvételt biztosító javak, vendéglők, kocsmák, mészárszék, malom és a vásártartás. Ez pedig komoly akadálya volt egy erős kereskedő réteg kialakulásának. Gödöllő mezővárosnak továbbra is figyelembe kellett vennie az uradalom érdekeit. Vegyesen alkották a város közeli határát uradalmi és paraszti kézben lévő rétek, legelők, szántóföldek, még az egymás területén történő átjárhatóság is állandó vita tárgya maradt. A parkok és a közeli erdők az uradalomhoz tartoztak, ez pedig még a lakosság szabad sétáit és kikapcsolódását is akadályozta. Az erdőkhöz közeli határokat a vadak pusztították, ezek bántalmazása tilos volt, hiszen az uradalom tulajdonát képezték, legfeljebb kártérítésért folyamodhatott a gazda. A volt jobbágyok, immár parasztgazdák pedig továbbra is megsüvegelték az uradalom tisztjeit. Grassalkovich Antal eredeti aláírása egy levélen Gróf D M»