G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - Farkas József: GÖDÖLLŐI URADALOM TÖRTÉNETE
214 Gödöllőn ennél is jelentősebb volt. A pesti piac közelsége ösztönzően hatott a fuvarozó tevékenység kibontakozására, de a növekvő iparosrétegnek is szüksége volt szállítókra, ezért a lovak létszámának megnövekedése szinte törvényszerű volt. Gödöllő, mint az uradalom székhelye, jelentős értelmiségi rétegnek volt hosszabb vagy rövidebb ideig a tartózkodási helye. Itt élt az uradalom tisztikara. Közülük számosan idős korukra is itt maradtak. Az uradalom tisztjei mellett az itt székelő szolgabíróság, majd 1853-tól felállított járásbíróság jogászai is az értelmiség számát gyarapították. Különösen jelentős volt, hogy az uradalom által fizetett orvos, mérnök és ügyvéd lakossági szolgáltatásokat is végzett. A sort teljessé a papok és tanítók teszik, akik végig jelentős szerepet játszottak a mezőváros életében. A pólus másik oldalán azt is meg kell említeni, hogy a szegények száma is magas volt. Már 1841-ben 12 koldust tartottak nyilván, és eltartásuk az uradalmat terhelte. 7 9 Napi 2 kr-t kaptak, ami napi eltartásukat fedezte, ez a napszámbér ötöde volt. JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS ÚRBÉRRENDEZÉS 8 0 1848. április 11-én az uralkodó szentesítette a márciusi forradalom kapcsán hozott törvényeket, ezzel Magyarországon megszűnt a jobbágyság. A 9. tc. eltörölte a földesúri bíráskodást, az úriszéket, ezzel megszűnt a jobbágyság földesúrtól függő jogi helyzete. A törvény kimondta, minden úrbéri szolgáltatás (munka-, termény- és pénzjáradék) eltörlését a telkes jobbágyok úrbéri szerződésben foglalt földjei után a 13. tc. eltörölte a papi tizedet is. A törvények értelmében minden jobbágy és zsellér szabad polgárrá vált. Az egész-, fél- és negyedtelkes gazdák által használt belső és külső telkek és a hozzá tartozó rétek paraszti magántulajdonná váltak, míg a zsellérek, Mária Terézia rendeletének köszönhetően, egyértelmű kárvallottjai lettek a jobbágyfelszabadításnak. Országosan és a gödöllői uradalomban is ők voltak többen. Országosan 600 000 úrbéres családfő jutott így birtokhoz, míg 900 000 zsellér család maradt föld nélkül. Ez kettő a háromhoz arány. A gödöllő-hatvani uradalomban 1809:3043 volt az arány, vagyis hasonló. Míg Gödöllő mezővárosban 101 telkes családra 295 zsellér jutott, vagyis az arány már közel egy a háromhoz. Soroksáron még rosszabb volt a helyzet: 102 telkesre már 502 zsellér család jutott. Legelőnyösebbnek tűnt a helyzet a II. Antal által telepített falvakban. Örkényben 47 telkesre 84 zsellér jutott, Újhartyánban 53-ra 58, Kakucson 40-re 56. Mindez csupán látszólagos volt, mivel ezek a települések pénzben fizettek és nem volt úrbéri szerződésük, a törvény szerint telepes községeknek kellett őket tekinteni, melyekre nem vonatkozott a jobbágyfelszabadítás. Az uradalom itt csak a legelő elkülönítésébe ment bele és a korábbi pénzbeli járandóságait visszamenőlegesen is kérte. Kivételt képezett Kartal és Újhartyán, ezek a falvak már korábban úrbéri szerződéseket kötöttek, és a hagyományos szolgáltatásokra tértek át. 1853-ban, az úrbéri pátens kihirdetése után 79 PMLIV. 185/a. VI. 1841. 80 A jobbágyfelszabadítás és úrbérrendezés általános ismereteit FÜR L. - OROSZ I. - ROMÁNY R 1996. alapján adjuk.
