Őriné Nagy Cecília: A gödöllői szőnyeg 100 éve (Gödöllő, 2007)
A GÖDÖLLŐI SZÖVŐMŰHELY TÖRTÉNETE
„Ám az idők változtak, az ízlésről nem disputálhatunk, új utakról is beszélnek, a régi nyomokat is tiporják, mindegy, nem baj, csak meg ne álljon, mert az a halál." 14 2 Szavait olvasva egy bölcs, de az új kívánalmakkal nem rokonszenvező művész hangját halljuk ki. Nádler Róbert, a kortárs: „Ezután harcoltak a nemzetközi szecesszionisták a nemzeti stílus barátaival és a háború után harcban állnak a díszítőművészek a minden ékítményt kiküszöbölő német „Sachlichkeit" törekvéseivel. így kell ennek lenni, mert a művészeteknek élnie, azaz alakulnia kell. Kell, hogy harcosai legyenek, mert ezek a fejlődésnek előmozdítói" 14 3, - aki együtt tudott változni a művészet fejlődésével. Ezekben az években, visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Gödöllőn a korábbi épületben működött a Nagy Sándor és Kriesch Laura nevéhez kapcsolódó műhely, ahol fonalfestéssel foglalkoztak, és különféle technikákat alkalmaztak. Ebből az időből pontosan meghatározható az Iparművészeti Múzeumban őrzött két szőnyeg, a valószínűleg az 1938as Eucharisztikus Kongresszusra készült Sanctus című kárpit 14 4 és az 1939-ben készült, az Iparművészeti Múzeumban őrzött, nagy Címeres kárpit 14 5, amely a Jalsoviczky család címeres családfáját ábrázolja. Hervey Sándorné Nagy Laura visszaemlékezése alapján az utolsó nagy szőnyeg, amit a nagyszülei által vezetett műhelyben készítettek egy nagy címeres kárpit volt, amit Orczy bárónak készítettek 1942-ben. 146 Tudunk arról, hogy Nagy Sándorék 1947-ben nászajándékba adtak egy csomózott szőnyeget, de nem tudjuk, hogy mikor készítették. Valószínűsíthető, hogy a második világháború alatt már nem működött a szövőiskola, a visszaemlékező családtagok ebben az időben még gyermekek voltak, így emlékeik nem köthetőek konkrét évszámokhoz. Volt olyan visszaemlékezés, miszerint a háború évei alatt a szövőműhelyben sötét volt és rengeteg pókháló, ami természeteses nem utal folyamatos munkára 14 7. De szinte mindenkit megfogott gyermekként a sok óriási festőedény, ami a szövőiskola udvarán állt, A későbbi levelek, a régi szép időkre való visszaemlékezések nem utalnak szövőműhelybeli munkára. Undi Mariska néprajzi témájú sorozatot indít útjára 1937-ben Magyar kincses láda címen, amelyet saját rajzaival illusztrál. 14 8 Ekkor ismét fontos szerepet kap a magyar népművészet az iparművészeti tervezésben, így Undi Mariska sorozatát is örömmel fogadják. Ezekkel az elvekkel találkozhatunk Latabár Károly: A magyar nép142 Magyar Iparművészet, 1935. 60. 143 Magyar Iparművészet, 1935. 60. 144 Nagy Sándor: Sanctus. Iparművészeti Múzeum, Itsz: 62. 1135. Rúzsa György: Zur Kunst der ungarischen Wandteppich im 20. Jahrhundert. Ars Decorativa'. Budapest, 1973.169-183. 145 Nagy Sándor: Címeres kárpit. Iparművészeti Múzeum, Itsz. 66. 23. 146 Gödöllői Városi Múzeum, A.92.81.1. 147 interjú Körösfői Lászlóval. Gödöllő 2003. Kérdező Öriné Nagy Cecília művészettörténész és Nagy Veronika néprajzkutató 148 Magyar Iparművészet, 1937. 224. 233. 235. 43
