Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)
Tanulmányok - Népművészeti témák a gödöllői művésztelepen
lása mellett a magyar történelem és mondavilág, valamint a magyar népélet jelenik meg az épület freskó-, és szekkódíszítésén, mozaikjain és híres üvegfestményein. A kor gyakran idézett népballada és mitológia gyűjtésére építve ábrázolják alkotásaiban mind a mondavilág, mind a balladák jeleneteit. 1 0 A népi életkép-ábrázolások a gödöllői művésztelep alkotóinál elsősorban a néprajzi gyűjtés szempontjából is értékelhető műveken láthatóak. Rajtuk megfigyelhetjük a viseletek jellegzetességeit, a nép életének mindennapjait, az ünnepek, a paraszti munkák ábrázolását, a gyermekek játékait (lásd Körösfői-Kriesch Aladár: Rossz hírek, 1916. Herman Ottó Múzeum; Mihály Rezső: Kalotaszegi fonóház, 1910. körül, Magyar Nemzeti Galéria és Juhász Árpád igen szép vázlatai, Gödöllői Városi Múzeum; Undi Mariska szobabelső terveit vagy akár a Népszálló falfestményeit). Különös jelenség a népi életkép megjelenése Körösfői-Kriesch Aladár: Ego sum via, Veritas et vita (1903) című festményén. A művész a halott kisfiától való búcsúzását jeleníti meg, háttérként a nagyon kedvelt erdélyi, diódi kúria székelykapuja és jellegzetes magas jegenyefái láthatók. Előttük az eseményeket érdeklődve figyelő csoport áll. Tagjai az események teljes jogú részeseiként, imádkozva, csodálkozva figyelnek. Öltözetükben a kalotaszegi viseletet ismerhetjük fel. A központi jelenetet körülállók elkülönülnek ugyan a reformruhában, körben a földön ülő gödöllői művészeket ábrázoló csoporttól, melyből kiemelik a gyermeket, mégis együttesen képviselik azt az egyetemes közösséget, amelyhez a bibliai idézet szól. A kép világát a művész által tervezett rendkívül hangsúlyos keret határolja el a hétköznapi világtól, ennek felső részében komponálta meg Körösfői a kép záró jelenetét. Művének széles, sötét keretet választott, amelynek magasba futó szélei záródásukban a gyermeket átvevő, sötét ruhás, szomorú alakok testtartására reflektálnak, előkészítve ezzel a földöntúli jelenséget ábrázoló kisebb képet. Mind a növekvő nyílásokkal áttört háromszöget képező oromzat alsó keretét, mind a széles keretet körben a székelykapuk kedvelt motívumai díszítik. Nagy Sándor Szent várakozás (1904) című munkájánál ugyancsak megfigyelhetjük a népművészeti hatást: a gyermekét váró fiatal pár, Nagy Sándor és felesége áll a szobabelsőben, s az ablakra tekintenek, ahol egy angyal jelenik meg, kezében a megszületendő gyermeket tartja. Az ablak mögött a Nagy Sándor dunántúli néprajzi gyűjtéseiből ismert háztípus oromzata látszik. Fontos megemlíteni a gödöllőiek vonzalmát a népi használati tárgyakhoz. Lakásaikban ilyenekkel vették körül magukat, ezeket használták. Nagy Sándorék szobabelsőjében látható két mívesen faragott dunántúli viráglétra. Nagy Sándor Ildikó gobelinjén a kalotaszegi női viselet ábrázolását figyelhetjük meg: varrott vállfűt és hosszú köténnyel viselt muszujt tervezett rá. Azzal, hogy kalotaszegi viseletben ábrázolta Attila második feleségét, Ildikót, a magyarság ősi voltát kívánta hangsúlyozni. A velencei magyar pavilonhoz készült, Attila lakomája című üvegablak tervén - a népi faépítészet szerkezeti és díszítő elemei láthatók. Számos munkán kopjafával találkozhatunk, és a tökéletes szépséget megtestesítő körösfői templom ábrázolását fedezhetjük fel. A temetők fejfáinak pontos leirata, az épületek, épületbelsők pontos szerkezeti ábrázolása, a szemet gyönyörködtető viseletek mind-mind komolyabb néprajzi érdeklődésre utalnak (Nagy Sándor: Kalotaszeg cinterem, 1908; Juhász Árpád: Mezőkövesdi népviselet-, Mihály Rezső: Mezőkövesdi nő portréja-, Körösfői-Kriesch Aladár: Torockói kályha). 26
