Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)

Tanulmányok - A nép művészetének megtalálása

mekkoromtólfogvást ismertem, nem sok időmbe tellett, míg a körösfőiek teljes bizalommal bevettek maglik, közé. De még eg)' lépést kellett megtennem, azt, bogy ruhában is hozzájuk, hasonlóvá váljak.. Ez is megtörtént. Szerez­tem néhány rend inget-gatyát, szép melyrevalót, egy bujbelét, pár csizmát és kalapot, de a kalapra való gyön­gyösbokrétát és a kivarrott fekete nyakra valót már leánytól kaptam, mert ezeket venni szégyen lett volna. Most már bátran részt vehettem a vasárnapi táncban. " 1 3 Az azonosulásra törekvés és a feltétlen empátia révén már nemcsak kívülálló szemlélőként kíséreltek meg tapasztalatokat gyűjteni, hanem a közösségek belső résztvevője­ként igyekeztek hasznosan eltölteni idejüket. Amikor például Juhász Árpád, aki a művésztelep tagjai közül leg­többet járta az országot, a matyók népművészetével kívánt alaposabban megismerkedni, a Matyóföldre, Mezőkö­vesdre költözött családjával, ahol pár hónapot együtt élt a népcsoport tagjaival: 1 4 „Mint ők maguk, kijárt velük, a mezőre, lefestette a mezei munka minden mozzanatát. Lefestette házaikat, a csűrt, a szénakazlat, a piacot, a meny­asszonyt, a legényeket, az özvegyet. Megörökítette (a) tanyázást- így hívták., amikor az esti órákban az egész csa­lád kiült a ház elé pihenni, beszélhetni, énekelni. Megfestette az aratást, a cséplést, a templomozást, a beiskolázást. Megfigyelte beszédüket, szokásaikat, játékaikat. Lefestette a tipikus mezőkövesdi játékot, a túrósdit. " 1 5 Személyes jelenlétük alkalmával ismerték fel, hogy „A népművészet [...] az őt körülvevő élettel teljesen azo­nos, annak az életnek a szükségleteit legtökéletesebben és leggazdagabban elégíti ki." 1 6 Akár szellemi feltölteke­zésre is alkalmas: Körösfői Mezőkövesdről írta egyik levelében: 1" „Ide menekültem eg' hétre, hogy megpróbál­jam a lelkemet annyira felhangolni, amennyire ez szükséges, ha az ember igazán piktor akar lenni." Végkö­vetkeztetésük kialakításában döntő volt az a felismerés, hogy az általuk „élőben" látott népművészet szolgálhat oly forrásul, amely megújíthatja a nemzeti művészetet. Nemcsak motívumaiban nyújthat újat, hanem szellemi­ségével is erőt adhat, amikor a magyarság mitikus múltjának ábrázolásához nyúlnak vissza, vagy népballadát (Nagy Sándor életművében: Ágnes asszony, Kádár Kata. Budai Ilona, Szép Salamon Sári) illusztrálnak, ponto­sabban gazdagodhat a képzőművészet, ha a nép művészetéből ellesett és megtanult fogásokkal fogalmaznak. A maguk módján, az általuk kipróbált sokféle műfajban: festményeken, bútorokon, grafikákon, ruhákon, fal­festményeken, üvegfestményeken, szőnyegeken meg is mutatták, hogy a szecessziós stílushoz dúsítóként hozzá­adható népünk kézműves termékeinek ornamentikája és szellemisége. Malonyay Dezső munkatársaiként még az volt a feladatuk, hogy híven, felismerhetően, már-már realista mó­don, dokumentumszerűen örökítsék meg a gazdagon díszített tárgyi kultúrát, amit gyűjtőútjaik alkalmával fe­deztek fel. Ez az út és módszer azonban elvezette őket addig, hogy nem illusztratív módon, hanem teremtő erőként saját művészetükben is alkalmazzák és felhasználják a magyarság ősi szimbolikáját, képileg elevenít­sék meg népünk mitológiáját azzal az eszköztárral, ornamentikával, melyet az archaikus művészeti kifejezés­módot ismerő és őrző településeken láttak. A szecessziós stílus szinte kívánta a dekoratív motívumvilágot, amit összegyűjtöttek. Nem mondták ki, de tudatában voltak annak, hogy a huszonnegyedik órában járták az orszá­got, hogy lássák és összegyűjtsék a népművészeti hagyatékot. Programírásaiknak számító megnyilatkozásaik­ban is külön hangsúlyozzák azt a tényt, hogy: „... a népművészetet utánoznunk, egyszerűen lemásolnunk nem lehet. Ez volna a legnagyobb hazugság és bűn éppen a művészet törvényei ellen. De olyan áhítattal, odaadással kell közelednünk feléje, megnyitnunk neki lelkünket, mint ahogy magunkba fogadjuk s lelkünkbe felszívjuk a természet csodás jelenségeit." 1 8 „A gödöllőiek szecessziója - ahogy azt Gellér Katalin summázta - nemcsak me­ll

Next

/
Oldalképek
Tartalom