Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)

Tanulmányok - A nép művészetének megtalálása

Lábadi Károly A nép művészetének megtalálása A gödöllői művészkolónia egyik építésztagja, Medgyaszay István fogalmazta meg szótlan ámulatát, amikor feltánilt előtte a festői Kalotaszeg: „...csak néztem és gyönyörködtem'" - írta le találkozását azzal a forrással, amely még őrizte a magyarság művészetének ősi ikonográfiáját. A gödöllői művésztelep többi tagjának lelkesedése is vetekedett az ő antik kultúrák irántihoz hasonlítható elragadtatásával: Körösfői-Kriesch Aladár Lippich Elek barátjához, Torockón keltezett levelében is arról számolt be, „Igen gyönyörű időt értünk itt, s a táj felséges szépségét nagyon élvezzük."

2 Két ok miatt nagyon becsessé vált számukra a népművészet: úgy érezték, konik néhány főbenjáró művészeti elvének legharmonikusabb, legtisztább típusa, képviselője, hirdetője a nép művészete, valamint nemzeti, faji jelleggel bír, amely azért fontos, mert ismeretlen az olyan kultúra „melynek termelője nem a Jaj lett volna, melynek irányát s jellegét nem egy Jajnak állandó és tántoríthatatlan, egy irány felé való törekvése szabta volna meg. "

3 A nemzeti művészet fejlődésének, megújulásának ezért a nép művészete adhat erőt a megújuláshoz. Ez viszont szunnyadó érték, amit meg kell találni. Azért is látták igazoltnak azt a feltevésüket, melyet alkotótársuk, Körösfői-Kriesch Aladár úgy fogalmazott meg, hogy „a magyarság magával hozott művészete már csak a paraszti formában él. "

4 Találkozni vele pedig csak paraszti környezetben lehetett. Megismerkedésük a magyar nép művészetével azt eredményezte, hogy nemcsak valahányuk művészete termékenyült meg - magyar mitológiai és népművészeti tematikával gazdagodott -, hanem szemléletükre és életmódjukra szintén befolyást gyakorolt. Hajlékaik berendezésében, ruha viseletükben, életmódjukban is nyomot hagytak tapasztalataik. Az igényes kézművesség és díszítőművészet nyomán például olyan berendezési tárgyakat készítettek, vagy képeik keretét (lásd Körösfői-Kriesch Aladár: Ego sum via, Veritas et vita, 1903; Nagy Sándor: Az új Jordán mellett, Nagy Sándorné keretével, 1909 előtt; Körösfői-Kriesch Aladár: Margit síel, 1909) úgy faragták meg, hogy köziben asszociáltak a nép lelkében szunnyadó alkotó őserőre. Puritán életvitelük is a falusi egyszerűségből táplálkozott, akárcsak az a törekvésük, hogy mint az önellátó falusi társadalomban, ők maguk állítsák elő ruházatukat, legalábbis annak egy részét. A szőnyegszövésnél használt fonalak színesítésénél alkalmazott festőnövények ismeretét és felhasználásuk gyakorlatát nyilvánvalóan szintén gyűjtőútjaik alkalmával tapasztalták meg, s az irodalmi források mellett így gyarapították ezirányú recens ismereteiket. Romantikus népszemléletükben a 19. és 20 század fordulóján bizonyos időbeli elcsúszás figyelhető meg. Felfedezésüknek vagy inkább ráeszmélésüknek elsősorban a társművészetekben voltak már előzményei: a nép költészetének ízeit a 19. század derekától például már megkóstoltatták a különféle kiadványok, antológiák, melyek az európai törekvésekhez hasonlóan a népdalokat, balladákat, meséket, mondákat és egyéb népköltészeti alkotásokat nyomtatásban terjesztették és népszerűsítették. A magyar nép gazdag zenekincsére is ráirányult már a figyelem e tájban: Bartók Béla például tanulmányban taglalta a népzene és a műzene viszonyát.' Kodály Zol19