Kerényi B. Eszter: Az arany ember - A gödöllői kastély görög ura: Sina György és fia, Sina Simon (Gödöllő, 2003)
IFJABB SINA GYÖRGY MAGYARORSZÁGI TEVÉKENYSÉGE
,4 2 arany ember 20 kezdődtek a pesti oldalon. A Lánchíd alapkőletételi ünnepségére 1842. augusztus 24-én került sor, erről Kossuth Pesti Hírlapja 5 0 a következőképp számolt be: „... Ót órakor megdördültek ős Budánk bástyáiról az ágyúk, ő cs. kir. fenségök Károly főherczegnek, mint ő felsége apostoli királyunk a híd alapkövének letételére kinevezett képviselőjének, és a nádornak indultát jelentők. Mintegy jó óranegyed múlva megzendült a hídudvar bemeneténél felállított katonai hangászkar zenéje, az "Isten tartsd meg" népdal melódiáját hangoztatván, az érkező fönségek elébe. Majd báró Sina György és Széchenyi István gróf vezetése alatt a fenséges főherczegek, s nádorné б es. k. főhgségével s József főherczeggel és Erzsébet főhgnővel együtt, a Buda-Pesten lévő világi, katonai és egyházi főméltóságok kíséretében megérkezvén, többszörözött szíves "éljen"-nel fogadtatának. A fenséges személyek a számukra készített háromszínű sátorban helyt foglalván, fölolvastaték Tastier hites ügyvéd és m. academiai levelező tag által a híd keletkeztének rövid vázlata." Az építkezések alatt Széchenyi nem egyszer sürgette Sinát, szemére vetve a takarékosságát, ugyanis a báró ragszkodott ahhoz, hogy a híd egyes alkatrészeit ne Angliából hozzák, hanem német területről. „Ön, igen nagyra becsült Barátom, államunkban, sőt Európában bizonnyal a legpraktikusabb kalkuláns, és a Híd-társulat az Ón lángeszének kétségen kívül megtakarított százezreket köszönhet-, ám ennek ellenére gyakran nem értettem, éspedig a kincstári raktáraktól kezdve a láncok megrendeléséig, s mind ez idáig nem értem meg, hogy az időt, ezt a legeslegnagyobb földi kincset, mily kevéssé vette Ön mindig számba! Az én számításom szerint a kincstári raktárakról folyt alkudozásokban több mint egy évet vesztettünk, hogy talán 30 ezer forinttal kevesebbet fizessünk... " 5 1 50. 1842. VIII. 28. p. 173. 51. Pest, 1846. április 12. Széchenyi p. 266.
