Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

PLESZNIVY EDIT: A KÉVE MŰVÉSZTÁRSULAT ÉS A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEP KAPCSOLATA

PiEszNivY EDIT A KÉVE MŰ VÉSZTÁRSULAT ÉS A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEP KAPCSOLATA A századfordulón Európa-szerte alakuló művészeti közösségek sorában, hazai jelentősége révén méltán kap kiemelt helyet a gödöllői művésztelep és a Kéve művésztársulat. A szorosabb kötődést és egységes stiláris képet mutató gödöllői kolónia és a jóval tágabb stílusirányultságot befogadó Kéve egyesület között a 20. század első évtizedeiben számos kapcsolódási pontot találhatunk. A két csoportosulás szerveződése egy időben zajlott, működésük virágkora is fedte egymást. A Kéve tevékenysége az 1907-1914 közötti periódusában volt számottevő, és a gödöllőiek legmarkánsabb korszaka is erre az időszakra tehető. Néhány alkotó kettős elkötelezettsége és a két csoport azonos művészeti törekvései erősítették az összefonódást. E kötődések igazolását a gödöllői művésztelephez ís tartozó Kéve-alkotók tevékenységének áttekintése során, valamint a Kéve kiadványainak és kiállításainak feltérképezésével lelhetjük meg. A Kéve művészeti gyökereit Münchenben a Hollósy-iskolában, illetve a nagybányai művésztelepen kell keresnünk. A társulat alapítója, szellemi irányítója Szablya-Frischauf Ferenc 1897-ben érkezett Nagybányára Hollósy Simonhoz, kinek egyik legjobb tanítványa és „obman"-ja volt az elkövetkezendő években. A Hollósy-iskola munkamódszere, oktatói gyakorlata nyomán épült fel Szablya, 1902-ben szervezett budapesti festőiskolája. A Kéve művésztársulat a Szablya-féle szabad festőiskolából nőtt ki, ugyanis az alapítók egy része az iskola tanítványainak sorából verbuválódott. A modernítás tág értelmű megközelítését célul tűzve, tagjainak kiválasztásakor a Kéve nem törekedett arra, hogy soraiba csak az azonos látásmódú művészek kapjanak helyet. Impresszionisztikus képalkotás jellemezte többek között Szablya-Frischauf Ferenc, Lohwag Ernesztin, Göröncsér Gundel János, Benkhard Ágost és Konstantin Frida festészetét. A posztimpresszionisták között Fejérvári Erzsi, Gara Arnold, Bálint Rezső és Erdei Viktor fanyar hangulatú, olykor ironikus hangot megütő műveit említhetjük, míg a dekoratív, art decoval is rokonítható, szecessziós törekvések Remsey Jenő, Tichy Gyula, Mihály Rezső és Kövesházi Kalmár Elza művészetét alakították. A csoport képzőművészetét tehát döntően három nagy stílustörekvés formálta. A nagybányai iskolázottságú tagok révén a plein-air naturalizmus és a posztimpresszionizmus színezte az arculatot, míg a szecesszió, mely a Kéve kezdeti éveinek szellemiségét is áthatotta, a gödöllői művésztelephez közelítette a társulatot. A Kéve soraiból Mihály Rezső, Moiret Ödön, Remsey Jenő, Remsey Zoltán és Erdei Viktor kapcsolódott a gödöllői művésztelephez. A Kéve ügyvezető igazgatójának, Szablya Jánosnak a felesége, Huszár Alexandra szobrász pedig, a gödöllői gobelinműhely gazdasági ügyeit intézte.

1 A Kéve művésztársulat bemutatóin rendszeresen részt vettek a Gödöllő felé is elkötelezett alkotók: Mihály Rezső csaknem minden kiállításon, Moiret Ödön a tízes évek elején, a Remsey testvérek a század első két évtizedében, Erdei Viktor (Kéve-alapító tag) pedig három alkalommal szerepelt.

2 1910-ben a Kévének a tagok számára évente kisorsolt műlapja Erdei Viktor Két ember a mezőn című képe, 1916ban pedig Remsey Jenő Menekülők című kőrajza volt. A Kéve bécsi kiállítását követően az 1900-ban alakult, elsősorban az osztrák művészeket tömörítő Künstlerbund Hagen, többek között Remsey Jenőt is tiszteletbeli tagjává választotta. A Kéve 1920-as, 1922-es és 1923-as kiállításaira Körösfői-Kriesch Aladár, az 1922-es, 1923-as, 1925-ös és 1929-es kiállításokra pedig Nagy Sándor mint tiszteletbeli művésztagok kaptak meghívást. A gödöllői művésztelephez hasonlóan a Kéve, az összművészeti gondolatkörnek megfelelően, kiemelten támogatta az iparművészetet, így szüntetve meg a műfajok közötti ősi hierarchiát. A Kéve alapszabályzata az egyesület céljaiként „a szépművészetek és az iparművészetek fejlesztését" jelölte meg, a szakmai elvárásokat sorolva pedig rögzítette, hogy tagjai „kizárólag festők, szobrászok, építőművészek, iparművészek és sokszorosító művészek lehetnek".

3 A társulat eme törekvései gondosan tervezett és korszerűen tipografizált kiadványok sorában és kiállításainak egységes koncepció szerinti kialakításában öltöttek testet. A gödöllői művésztelep az Iparművészeti Iskola ösztöndíjasainak fogadása révén szoros kapcsolatot tartott fenn az iparművészek fiatal nemzedékeivel. A Kéve művésztársulat is - szem előtt tartva az iparművészet fontosságát beépült az Országos Magyar Iparművészeti Iskola oktatási programjába, ugyanis a társulat néhány tagja az iskola tanára lett.

4