Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
FARKAS ZSUZSA: GÖDÖLLŐI FOTOGRÁFIÁK
le részletesen ennek az időszaknak a tanulságos történetét, az 1920-as években. 2 6 Nagy Sándor párizsi életmódját, életkörülményeit egy kis fotóalbum dokumentálja. Az 1890-97 között készült felvételek a Michodiére utcai ötödik emeleti hotelszobában készültek. A fiatal festő Belmonte barátjával az ágyon ülve nézegeti a rajzait, fényképeket, tanulmányokat. Öt nagyobb méretű, hivatásos, párizsi fotográfus által készített felvétel is készült a hotelszoba kis műtermében, a festészeti tanulmányokat folytató ifjak életkörülményeinek megörökítése egészen szokatlan és páratlan. A fiatalok dekoratív, spanyolos ruhákat és sapkákat viseltek. Belmonte öltönyének kiegészítője egy különleges kalap, míg Nagy Sándor térdnadrágot, bő fehér inget hord, széles övvel a derekán. A tetszetős ruhák és kissé színpadias beállás ellenére, nem az üres pózok jutnak eszünkbe, hanem a párizsi művészvilág hangulatának felidézésére szolgálnak. Számos más, apró, szinte csak nagyítóval nézhető amatőr fényképet tartalmaz ez a kis album: Veszprémről, majd a párizsi és magyarországi kirándulásokról. Két felvételen Beans barátjával egy kis csónakban ül és evez. Nagy Sándor és társainak célja az volt, hogy megtanuljanak „szépen festeni". Három-négy év elteltével a festő rájött, hogy a további cél az, hogy megtalálja a kérdést arra, hogy mi az élet, és akkor megoldódik az összes többi képzőművészeti probléma is. Műterme ekkor már a Coppenhague utcában volt, ahová két évre elzárkózott, rengeteget olvasott, és az élet kérdéseire választ a Bibliában keresett. 2 7 A festő külseje is megváltozott: „a régi magyar elegáns legényke helyett egy hosszúhajú, komoly, megkopott, de gondosan kefélt, megriadt szemű, de azért píros emberkét talált." 2 8 Ebben az albumban található a párizsi krízist követő változást megörökítő felvétel, Nagy Sándor az asztalnál ül, és fordít, műterme falait szépen elrendezett rajzok díszítik. A művész haja hosszú, már nem visel feltűnő és művészies öltözéket, hanem egyszerű öltönyt. Ezek a külső változások jól nyomon követhetőek a tisztán tartott szobácska-műteremben is, amely kontrasztban áll a 20-as években közölt Párizsi emlékek grafikai sorozatával, amelyeken műtermét a világ és művészet eltévelyedéseit képviselő szörnyek töltik be. A Julian Akadémián a fényképeket alapforrásként ismeretszerzésre is használták. Nagy Sándor már korábban Rómában, Kriesch Aladár közvetítésével megismerkedett a Braun fényképész famíliával. Gaston Braun, a Braun és Clement reprodukáló világcég főnöke és tulajdonosa volt, aki ebben az időben a firenzei galériákat fotografálta végig, majd Rómában is hasonló munkákat végzett. A párizsi Braun Intézetnek, az Opera sugárúton a Louis-le-Grand utcában volt egy nagy könyvtára, ahol eredeti felvételeken a világ összes galériáját végigtanulmányozhatták a diákok és az érdeklődők. Itt tanultak minden negyedik vasárnap délelőtt a festőnövendékek is. 2 9 Ebben a műteremben készült Kriesch Aladárról az 1890-es évek közepén, egyik legkorábbi kabinet-portréja. 3 0 Nagy Sándor a későbbiekben a Julian Akadémia életéről és saját életútjáról egy 30 rajzból álló sorozatot készített, amelyből még ma is ismerünk öt rajzot, a grafikák elkészítésékor nem használt fénykép-előképeket. 1900-ban a festő elhagyta Párizst és visszaköltözött Veszprémbe, feleségül vette Kriesch Aladár húgát, és rövidesen gyermekük született, idillikus környezetben éltek. Koronghi Lippich Elek miniszteri tanácsos fényképezte le veszprémi otthonukban a tolsztoji szellemiségű művészt az ajtónak támaszkodva és feleségét és gyermeküket a kert udvarán, mely már a „szeretet vallásával" áthatott hangulatnak, az idilli családképnek a megvalósítása. 1907-ben Nagy Sándor és felesége csatlakozott a gödöllői kolóniához, életfilozófiájának hatására megerősödött a telepen a spirituális szemlélet. Nagy Sándor filozófiájában mindennek alapja az önismeret, amelyet az embernek a gyakorlati, erkölcsi, művészi és szellemi képességeinek kiművelésére kell fordítania. A gödöllői művészek öntudatos emberek voltak, amelyet személyes megjelenésükben is éreztetni tudtak. Ez az öntudatosság az egyes fényképfelvételeken is megjelenik, a tartásban, a beállításban, a kamerára való odafigyelésben is. Balogh Rudolf háromnegyedes portrét készített Körösfőiről, melyen csípőre tett kézzel, lendületes pózban ábrázolja a művészt. Nagy Sándor íróasztala mögött áll, háta mögött egyik főművé látható. Sidló Ferenc díszmagyarba öltözve áll, egyik sikeres portréja mellett a műteremben mintegy bemutatja művét és magát. Undi Mariska saját tervezésű ruhájában, csípőre tett kézzel egy játékot tart a kezében, melyet Franz Ringer német iparművész tervezett. 3 1 2. KRIESCH ALADÁR ÉLETE, ERDÉLYI GYŰJTŐ UTAK ÉS HATÁSUK FÉNYKÉPEK TÜKRÉBEN Kriesch Aladár etikája életközelibb volt, mint Nagy Sándoré és kevésbé elvont - írta naplójában Zichy István festőművész. 3 2 Saját kora prófétának látta Körösfői-Kriesch Aladárt, a példaadó élet prófétájának. Ezt tükrözi Révai lika 1919-ben készített portréfelvétele, melyen különös szerzetesi ruhát visel a művész. A festő az 1890-es évek közepén rokoni látogatásra érkezett Erdélybe, Tövisre dr. Boér Jenőhöz, majd onnan kirándultak Diódra, a család lakatlan kúriájába. 1895 nyarától Kriesch Aladár családjával a nyarakat ott töltötte. Dr. Boér Jenő tolsztojánus eszméket hirdetett, visszatért a paraszti világhoz, az ő világképe erősen befolyásolta a festőket. A barátok 1900-ig évről évre visszajártak ide, fotók őrzik a diódi nyári vakációk emlékét is.
