Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS
A legkiérleltebb terveket Thoroezkai Wigand Ede készítette, aki az angol funkcionalizmusból és a népi bútor szerkezetéből levont tanulságokat egyesítette. Funkcionális, a legjobb angol hagyományokat követő bútoraival már 1901-ben kivíva a The Studio kritikusának a dicséretét. Alkotott „mesélő", népművészeti ihletésű bútorokat és puritán konstruktív műveket (Nagy Sándor munkaasztalát), de a bécsies, biedermeiert idéző bútortervezésben is otthonosan mozgott. Ez a három forrás határozta meg Undi Mariskának, a reprodukciók szerint, a kor legmagasabb színvonalán álló deszkabútorait is. Célszerűség és egyszerűség ihlette bútorokat, széket, zsámolyt ismerünk Belmonte Leótól. Az egykori műteremház földszintjén lévő szekrénykéjét Nagy Sándor festette ki. Moiret Ödön szintén eredeti képviselője volt a parasztbútor szerkezetéből és motívumaiból kiinduló funkcionális tervezői szemléletnek. 1910 körül, feltételezhetően a bécsi szecesszió hatására, a geometrízáló képépítés vált uralkodóvá minden műfajban, szőnyegeken, bútorokon, grafikákon. A szerkezetesség az idős és a fiatal generáció terveinek egyaránt meghatározó jegye, elsősorban Mihály Rezső, Undi Carla és Nagy Sándor munkáit jellemzi. PORTRÉK ÉS TÁJKÉPEK A gödöllőiek arcképei, táj- és kertképei - a róluk készült fotókkal együtt - önképük, életmódjuk tükrei. KörösfőiKriesch akadémikus tradícióból kinövő festészetéről, portréiról már volt szó. E hagyományos festmények egy részét az 1890-es évek végétől egyéni tervezésű keretekbe helyezte. Nagy Sándor a kettős arcképnek a 20. század elején is divatos, Rippl-Rónai által is kedvelt tradícióját folytatta, s a hagyományos formát életmódjukat érintő tartalmak megjelenítésére is felhasználta (A mi kertünk, 1902; Kettős arckép, 1907 k.). A mi kertünk naturalista megfogalmazása ellenére szimbolikus tartalmú; a sarut viselő szakállas férfialak mellett bagoly, a reformruhát viselő nő mellett őz áll, és a kertben liliomok nőnek. A liliom a tisztaság, szüzesség virágának értelmében jelenik meg az Ave Myriam című, kettős portrét rejtő festményén is. Belső, lelki egységet, harmóniát sugall a Kettős arckép, amelyen a művész házaspár a kertet lezáró fal síkja előtt ábrázolt. Körösfői-Kriesch Aladár egyik festményén a léckerítés előtt felmagasodó liliomok a főszereplők (Liliomok, 1906). Szintén kertrészletet ábrázoló, 1910-ben festett munkáján az impresszionisták óta kedvelt erős képkivágást és a szokatlan nézőpontból való bemutatást alkalmazta, míg a festésmód hagyományos, meglepetés nélküli. A szimbolikus témák megfogalmazásában gyakran akadémikus ridegségű Körösfői-Kriesch tájképeit a plein air és a szecesszió finom egyensúlya, visszafogott halvány színvilág és egy-egy részlet impresszionisztikusan könnyed kialakítása jellemzi. A naturalista részletezést rendkívül vékony festésmóddal, áttetszőséggel oldotta fel, de nem ritka az egységes, dekoratív, mégis festőien puha színfoltokból kialakított felszín, amelyeken könnyed kézzel formálta ki a részleteket (Őszi erdő, 1919). Erős kontúrokkal rajzolt korai litográfiái (Erdő, Országúton, 1902 k.) magányt, szorongást tükröznek. Nagy Sándor tempera, olaj és rézkarc tájképeit a részletek finom kirajzolása jellemzi, (Koratavasz, 1910), a vastagon felrakott festékfoltokból kibomló Kertrészlet (1910 k.) kivételével. Legeredetibbek fekete és mélyzöld papírra készült pasztelljei (Fürdőzés, Szentjakabi tó), melyek a természeti képen túlmutató természetélmény közvetítői. Grafikáin a századforduló aranykor idézése és a reforméletmód új elvei, Fidushoz (Hugo Höppenerhez) hasonlóan jelennek meg. A figurák bensőséges áhítata, a földi és égi világgal (madarakkal, angyalokkal) való egysége a csendes fürdőzést, napozást szinte mitikus eseménnyé emeli. Nagy Sándor festményei sorozatba rendezésével egy koherens, tisztán gondolati, buddhista és gnosztikus elemeket beolvasztó képi univerzum létrehozására tett kísérletet. Műveihez a következő magyarázatokat fűzte: Mester (Rabbi), hol lakol? az „öntudatra ébredés első jele", Mi kertünk „az élet elképzelése a líliomkerttel", Ave Myriam a „lilom helyébe rózsa jő", Szent Várakozás a „rózsa új bimbaja", Pintyő világa „újra inkarnálódunk". 9 7 A szecesszióban tovább élő, a preraffaeliták által teremtett szenzuális nőkép, amely a nőben istennőt, szentet vagy veszedelmes démont láttatott, meghatározta a gödöllőiek női arcképeit is, amelyek többsége a madonna-képek áhítatát átmentő anya gyermekkel ábrázolás. A család, az anya gyermekkel téma minden gödöllői művésznél és több műfajban, festményen, grafikákon, reliefen, szőnyegen és üvegfestményen is megjelent. A szimbolikus többértelműség és a bécsi szecesszió erotika- és halálkultusza idegen volt tőlük. A nőt a mindennapi életben is szentek attribútumaival (rózsa, liliom) vették körül. Nagy Sándor felesége és allegorikus kompozíciói nőalakjai (lásd A népművészet varázsa) kísérőjeként gyakran őzet festett. Ezzel szemben fantáziarajzain sötét és szorongató világot tár fel; bestiáriuma az 1920-as évektől főként undok bűnöket megtestesítő nőstény állatokból áll. Mihály Rezső néhány grafikája a dekadens tartalom világiasabb, könnyedebb változatának tekinthető (Bámozgató kalapos nők, Diaboló; Turbános nő, 1909 k.). A gyermekportrék külön csoportot képeznek. Többségükben a tájjal, a kerttel, a virágokkal és az állatokkal való szoros kapcsolat is kifejeződik (Nagy Sándorné: Meseillusztráció; Körösfői-Kriesch Aladár: Dudu őzzel, Tamás úrfi tyúkkal). Stanistaw Wyspianskí érzékeny formálású gyer-
