Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

ŐRINÉ NAGY CECÍLIA: A GÖDÖLLŐI SZÖVŐMŰHELY

deményezéseket Gödöllőn. A század eleji műipar-oktatás mellett fontos a mezőgazdasági oktatás is, a szövőiskola mellett Gödöllőn szintén ezekben az években indul a női és férfi baromfitenyésztő szakmunkás-, a méhészeti és a gazdasszonyképzés.

2

0 Ezek a kezdeményezések Darányi Ignác földművelésügyi miniszter nevéhez kapcsolhatók.

2

1 Fontos a szőnyegüzem további munkája szempontjából, hogy 1905-ben Gödöllőre költözött a svéd származású Belmonte Leo, akivel Párizsban ismerkedett meg Nagy Sándor, és akit Körösfői-Kriesch Aladár felkért, hogy végezze el a Manufacture des Gobelines tanfolyamát, és vegyen részt a gödöllői szőnyegüzem munkájában. 1906-ban szőnyegüzemként emlegetik a gödöllői tanműhelyt, aminek a működés és a támogatottság szempontjából lehet jelentősége, ekkor a vezető Guilleaumme Margit, és a korábbi csomózási és szövési technikák elsajátítása után ekkortól találkozunk a gödöllői művészek terveinek kivitelezésével Gödöllőn. A szövőműhely életében alapvető szerepet töltött be, hogy csak természetes anyagokat használtak fel alapanyagként és festőanyagként. Komoly tervezgetések folytak a növények termeszthetőségével kapcsolatban is. Kis Valéria foglalkozott a festőnövények termesztésével is, a külföldről érkezett Belmonte Leo pedig növényi festéssel kapcsolatos kísérleteket folytatott. Kriesch későbbi leveleiben inkább a textiltelep szakmai feladatairól ír. 1906. február 19.: „Telepünk ügyében pedig csak azért szeretnék egyelőre valami határozottabbat tudni - mert most következnék el az ideje, hogy a növényeket a festés számára elvessük, elültessük. - Már most nem tudom, hogy igénybe vegyük-e Magyar Kázmér

2

2 kis telkét - vagy várjuk meg a végleges fundust? Mert természetesen az áttelepítése a növényeknek aztán szintén bizonyos költséggel jár, úgyszintén a telek elkészítése és berendezése. Sőt ehhez még pénz is kellene. Te megérted ezt a levelemet, s tudod, hogy ennek az országnak csak culturára van szüksége - a többitől nem kell félnünk."

2

3 1906. június 21-én már Belmonte növényi festési kísérleteiről ír Körösfői, miszerint: „fennjárt kísérletezni Rejtő tanárnál - s ennek negatív eredménye, hogy a kellő gyakorlat híján mégis ki kell Párizsba menni. Párizsból az ő tanára írt neki, hogy a gobelinnél minden rendben van, várják. - Mivel azonban most már nagyon megkésett, majd csak ősszel fog menni. Végül - komolyan utána járván most már magam a dolgoknak valószínűnek látszik, hogy a növényi festéshez éppenséggel nem lesz majd szükséges a növények termelése is - részben egyenesen lehetetlen az illető növények természeténél fogva."

2

4 Körösfői leveléből kitűnik, hogy a gödöllői szövőműhelyben felhasznált fonalak festéséhez nem Gödöllőn termesztették a növényeket, erre csak kísérletek folytak a korai években. Kis Valéria 1906 nyaráig dolgozott a gödöllői szövőiskolában.

2

5 Helyére többen is jelentkeztek, Szalay kisaszszonyt

2

6 említi utódjaként Körösfői-Kriesch Aladár, akivel meg van elégedve, mivel rendszerető, csendes és szerény. A levelezéséből megtudhatjuk, mi is volt a kifogás a nénike, Kis Valéria ellen: „állításai koholmányok - a technikai kivitelt illetőleg. Ellenkezőleg: épen ő csinált egy nagy hibát az egyik szőnyegben A leányok egy részét épen akkor voltam kénytelen elbocsátani, a mikor vonakodtak - az ő intrikálására - az említett lánczfonalat felkötözni. Különben a részletekkel nem untatlak. Csak arra kérlek, ne is küld ki nekem az ő esztelen leveleit - én már rég letettem arról, hogy azokat, a miket nekem ír csak el is olvassam. Ha tanácsomat elfogadod, cselekedjél hasonlóan. Különben már nagyon várlak, mert mind erről mégis csak jobb lesz élőszóban beszélgetni." Majd így folytatja: „A nénike levelét csak itt-ott átfutva, írtam neked az első négy oldalt. Mert, mondom nem szoktam azokat elolvasni. Utólag most mégis elolvastam ezt végig - s hát kapsz te is tőlem egy hosszabb megrovási kalandot. Halljad hát: Tény, hogy a nénike lóvá tette a lányokat, ígérve, nekik, hogy beviszi őket magával Bpestre. Tény, hogy távozása után is izgatta őket mindenféleképen ellenünk. Ennek következtében egy részük mindjárt felmondta az engedelmességet s elment. Más részüket, miután többször megintettem őket, s szüleiket is magamhoz kérettem - kénytelen voltam elbocsátani. Ezek persze most már a nyakán vannak s ő most nem tudja, mit csináljon velük! Szegény leányok a becsapott áldozatok. A használt gyapjúnál bizonyára van jobb is. De a nénike azért haragszik rá, mert ő nem tudta megfesteni (elrontott nekem 100 kilo gyapjút - a melyet azonban majd sötétebb színűre még meg fogunk tudni festeni) s Légerernél voltam kénytelen azt megfestetni - Bécsben."

2

7 Ebből a levélből megtudhatjuk, hogy nem volt minden meseszerűen szép és békés a gödöllői szövőműhelyben, mert idáig csak a nénike jó szakmai tudásáról hallottunk. Lehetséges, hogy kétségbe kell vonnunk Kis Valéria szakmai hozzáértését, vagy talán tényleg a Körösfői-Kriesch Aladár által vásárolt alapanyagban volt a hiba? 1907 elején anyagi gondok merültek fel, és szóba került a szövőműhely önfenntartó lehetősége, amellyel kapcsolatban kéri Körösfői-Kriesch Aladár, hogy „bennünket még a boltügyből 5-6 évre ki lehetne kapcsolni - s mi megkaphatnánk az előbb eléadott célra a 4000 koronát" - vagyis további állami támogatást kért. „Azt proponálom tehát: várjuk be Belmonte visszatértét (ez febr. 1-én lesz meg),