Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
KESERŰ KATALIN: A »GÖDÖLLŐI ÉPÍTÉSZEK«
Nagy Sándor Hunor és Magor című sgraffitóját fogják közre. A hátsó épülettömbön pedig a magasabb ablakok alá kerültek, középen hatalmas rózsaablakká terebélyesedve, amit Nagy Sándor A népművészet varázsa című színes üvegmunkája ékesít. A nézőtér álmennyezetén is visszatér a köríves nyílások játéka: a mesterséges szellőztetést biztosító rendszer áttört nyílásaival, amik egyúttal a világítótestek függesztési helyei. Hármas osztású vírágforma az alapja a nyílások osztásainak és a díszítőmotívumoknak, így az előcsarnok és lépcsőház oszlopfőit keretező bronz rátéteknek is. (Az oszlopfők egyébként felfelé keskenyednek, egy-egy ponton csatlakoznak az ugyancsak vasbeton födémgerendákhoz.) Ugyanez a motívum alkotja, felnagyítva, a lépcsőkorlátok díszét is, valamint az erkélyek öntött vasbeton mellvédjeinek mustráját. Huszka József Magyar ornamentika című albumának honfoglalás kori tarsolylemez-díszítményei voltak Medgyaszay forrásai. A veszprémi színház egyszerre monumentális és bensőséges, tömbszerű és áttört épület, ami a tér- és tömegformák zavartalan érvényesítésének, illetve az azokat hangsúlyozó. funkcionális díszítményeknek köszönhető. Ebben az organikus egységben olyan ellentétesnek látszó építészeti ideák működnek együtt, mint a keleti monumentalitás, a reneszánsz villák fényre nyitottsága (a falsík elé mélyen kinyúló ereszekhez magasan záródó ablakokkal) - ezek együtt érvényesültek a Wagner-körben is -; a vasbeton új lehetőségei és a paraszti építészet tradíciói. Medgyaszay ilyképpen becsempészte a városi kultúrába a parasztit. Nem kevésbé érdekes, ahogy a veszprémi Színpártoló Egyesületnek a környezetre és az épület változtatható funkcióira vonatkozó elvárásait is kielégítette Medgyaszay: a meglévő Korona Szállóval teremtett összhangot, az utca és a püspökkert felé is főnézetet produkált az épület két végének más-más homlokzatával, s palotája színházként, moziként, bálteremként egyaránt használható lett. 4. A falusi élet és szokások ismerete viszont új falusi épülettípus megteremtésére sarkallta Thoroezkai Wigand Edét. Népházai, gazdakörei falurehabilitációs programjának mely kormányprogram is volt - képezték részét. Mintegy 25 közösségi házat építettek meg a Székelyföldön az ő tervei szerint. Ezek mindegyike más volt: a település lélekszámához, lakóinak tevékenységéhez, a földrajzi adottságokhoz igazodva tervezte a kisebb-nagyobb népházakat, olykor boronafallal, máskor falazottan vagy gerendás oromzattal, mindig magas nyeregtetővel, a bejáratot védő előtetővel vagy csak vonzó, félköríves bejárattal, ami mögött „ácsorgó" húzódik meg. Az alaprajzok többféle közösségi funkciónak adnak teret. A nyárádszentlászlói népház (Sinvasii, Románia, 1911). 1 4 például gazdakör és tejszövetkezet is volt, a sárpataki színpaddal rendelkezett. A helyiségekhez kapcsolódó, fűrészelt díszű deszkás tornácok, „árnyékalják" otthonossá tették a közösségi épületek tereit. Az ablakok is változatos formájúak. A csúcsban végződőek gyakran zárókővel, oldalsó vállkövekkel középkorias hatást keltenek. Thoroczkai a kort általánosabban jellemző, városi építészi feladatoknak is eleget tett, hasonló szellemben. Középületei egyrészt tradícióhoz kötődnek, másrészt új térszemléletet reprezentálnak-szimbolizálnak. Ahogy megfigyelhető a gödöllői művésztelep tagjainak vonzódása a középkorhoz, úgy a középkor építészeti megoldásai, elemei olykor hangsúlyosak az ő épületein is. Marosvásárhelyen áll a Székelyföldi Ipar- és Kereskedelmi Kamara épülete, az új, reprezentatív középületek alkotta főtér közvetlen közelében, azonban a középületeknél megszokott szimmetrikus „palotastílustól" egészen eltérő formában és alaprajzzal. Legtermékenyebb éveiben, 1910-ben tervezte Thoroczkai. Tömeghatása festői, az utca felől nézve várkastélyszerű. Noha főbejárata középütt van, ez mélyen beugrasztott egy telette húzódó széles erkély alá és két, az épület teste elé kinyúló keresztház, illetve bástya közé, mely utóbbi a harmadik szinten nagy, deszkamellvédes teraszként is funkcionál. A kerített épület terméskő lábazata és ablakkeretelése az ívelt illetve csúcsban végződő ablakoknál, a kerítés ezek formáit ismétlő vaselemei erősítik a várszerű hatást, miközben a harmadik, legfelső szint széles ablakai vagy a széles ereszalja alatt megbúvó ablakfülkéi könynyedséget és bensőségességet kölcsönöznek az épületnek. A nagytermet magába foglaló oromzatos keresztház magas hármas ablakával, a teremből nyíló erkéllyel a kor szeceszsziósnak mondott középület-építészetében kedvelt megoldás, noha az oromzat lekontyolása és a széles eresz a reprezentáció helyett inkább a környéken ismerős formákat hangsúlyozza. A városi középületet is otthonossá tette tehát Thoroczkai, még azzal is, hogy színesre festette a homlokzati faelemeket, de legfőképpen azzal, hogy a belsőben elhagyta a szokványos, hivatali épületekben általános, folyosóra fűzött helyiségsor gyakorlatát. Mivel a nagyterem oldalra került (két szintet átfogó és a tetőtérbe is benyúló terének faszerkezetéből ma már semmi nem látható), egy nyitott, hallszerűen kiszélesedő központi térből nyílik az összes helyiség, mintegy körben, a Thoroczkainál megszokott nem lineáris, de egy mag körül koncentrikusan kibontakozó dinamika jegyében. Ennek érdekessége, hogy miközben a „maggal" minden rész egyformán kapcsolatot tart, kapcsolat áll fenn a részek között és a külvilággal is. Ez az építészeti gondolat egyúttal életfelfogás, organikus világkép, és az alaprajzban jelenik meg. A. S. Levetus aszszony Thoroczkai térfűzését ezért külön kiemelte, s az áramló tér scottí, de a századelőn más nagy építészeknél (például Frank Lloyd Wrightnál) is jelentkező, modern
