Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
FARKAS ZSUZSA: GÖDÖLLŐI FOTOGRÁFIÁK
A CSALÁD A gödöllői művésztelep festőtagjairól számtalan olyan fényképfelvétel készült, amely családszeretetüket reprezentálja. A művészek kiszolgáltatták magukat, érzéseiket a kamerának, a kamera mögött álló ember technikai apparátusának, tudásának. A fotós szerény technikai berendezésekkel is megláthatta és megérezhette a családtagok közötti harmonikus viszonyt, képes lehetett ezt a hangulatot kifejezni. Undi Mariskának ugyan nem volt családja, de összegezte az „élet művészetének" reá vonatkozó programját, Körösfőire utalva: „Az ő bensőséges, szép családi életük pedig egy új dologra tanított meg, arra, hogy még a művészet sem cél magában, hanem a nagy cél: egy nagy érzésekkel, nagy emberi ideálokért való küzdéssel teli élet, amelynek talajából kifejlődhet aztán a művészet." 7 7 A Fény kritikusa bíztatta az amatőröket a fényképezésre „A család a maga intim otthonában, már az arcoknak rokonvonásainál fogva is, a felvétel kellő elrendezése és kidolgozása által a szó szoros értelmében vett artisztikusan ható képpé változik". 7 8 Mintaként Székely Aladár fényképfelvételét közölték, mely Körösfői feleségét és kisfiát ábrázolta 1913-ban. A festő-műteremben készült felvétel szeretetteljes Madonna-pózban ábrázolja őket. Juhász Árpád, felesége és meztelen kis gyermeke műteremben fényképeztette magát. Nagy Sándor egy fal előtt állva a szabadban boldog megelégedettséggel mutatja be kislányát az amatőr fényképezőnek, aki feltehetően ekkor is K. Lippich volt. Kriesch népes családjáról maradt meg a legtöbb kép. Az elsőn még csak két kisgyermek látható, Diódon készült első gyermeke halála előtt. A másodikon már négy gyermek veszi körül a festőt, akik spanyolos szalmakalapot viselnek a kertben ülve. A harmadikon a négy kisfiú és az időközben felnőtté vált Margit leánya, amint a Kriesch által ácsolt asztal körül ülnek a kertben. Sidló szobrászművész felesége és András fia finom hímzett öltözékükkel tűnnek föl, Undi Carla gazdag ruházata selyem főkötővel egészült ki, amely színes hímzéssel készült, egyedi darab volt. Madame Belmonte-ról is megmaradt egy felvétel, melyen kisgyermekét sétáltatja a kertben, mellette Kriesch Margit csodálja a kertben nyíló íriszeket. Egy közelebbi felvételen Yvette leánykájával és Daniel fiával ül a kertben, a művésztelepen kedvelt pöttyös ruhában. Medgyaszay István katonaként, 19L4-ben vette feleségül Martinovics Gabriellát, szabadban készült esküvői képük maradt meg. A Ménesi úton álló, műteremházában szép karácsonyfát állított a család a három kislánynak az 1920-as években. A fiatalabb nemzedéket Feit Magda és Remsey Jenő képviselik, akik Kriesch Margitot dédelgetik az egyik csoportképen. Úgy tűnik, hogy ebben az időszakban nagyon kedvelték ezt a pöttyös anyagot, melyből Undi Carla ruháját is készítették. Egy ideig talán mindegyiküknek volt hasonló ruhája is. A 10 évvel későbbi felvétel a Remsey családot mutatja az 1920-as években Ágnes leányukkal és Iván fiukkal. Az egyik legkedvesebb jelenet az udvaron játszó gyermekeké, Belmonte felesége a házuk udvarán játszik a két gyermekkel, a kislányt tanítják talicskázni. A telep többi tagjának családi élete is érdekes és fényképészetileg hálás téma, de sajnos nem mindegyik művész hagyatéka elérhető és publikus. Például Moiret Ödön családjáról valószínűleg számos szép felvétel készült, de bécsi hagyatékából sajnos csak műveiről készült felvételek kerültek a múzeumba, személyes fényképek nem. Utolsóként hagytuk a Kriesch család, Margit és a négy fiú kerti padon ülő felvételét, amely a telep ideális családképe. A gyerekek az 1910-es években öltözködésükben már nem követték a reformokat, egyedül hosszú hajuk és szépen vágott frizurájuk idézte a múltat. A fénykép hátoldalán „prof. Rudolf Bünster" feliratú pecsétet találtunk, amelyet nem tudtunk azonosítani. Hasonló nevű fényképészt sem ismerünk. 7 9 AZ ALKOTÓK MŰVEIK SZÜLETÉSE KÖZBEN Utolsó egységként azok a fényképfelvételek maradtak, amelyek a művésztelep tagjait mutatják be munkájuk közben. Körösfői a műtermében feleségéről szoborportrét készített. A felvétel valószínűleg Balogh Rudolftól származik. Az 1909-ben készült fehérmárvány szobor Sancta Mater címmel a Magyar Nemzeti Galéria szoborosztályára került. Székely Aladár készített portrékat Undi Mariskáról, amint a Népszálló freskóit festette. A sorozatban van olyan felvétel, ahol Undi a freskóhoz hajol az állványon állva és mintegy megismétli a freskón látható népviseletes nőalak pózát. Egy másik felvételen az állványon álló művésznő kicsit távolabbról látszik, az ablakok között állva fénytengerben úszik, munkásruhában, tányérral a kezében a freskó előtt. A Népszálló berendezéséről és freskóiról Weinwurm Antal és fiai készítettek kiváló minőségű enteriőr-sorozatot. Sidló Ferenc számtalan műtermi jelenetben játszódó felvétele közül a kis női szobor mellett álló szobrász alakját választottam, de számtalan hasonló jelenet van a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában őrzött fotódokumentációs anyagban. Belmonte Leóról szokás azt a Vasárnapi Újságban megjelent felvételt bemutatni, amelyen gobelinjavítást végez, egy asztal mögött ülve, a kép eredetije eddig nem bukkant föl. Szentkirályszabadján, szabadban készült felvételt közlünk Belmonte Leóról, melyen Rozsos Irmával egy nyitott pajtában ül, a festőállványon megkezdett képe áll, melyen a modell Fekete Róza. A művész befejezte a portréfestést és egy kis szünetet tart, amikor a háziasszony megkínálja őt és modelljét cseresznyével.
