Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
FARKAS ZSUZSA: GÖDÖLLŐI FOTOGRÁFIÁK
A telep alapító tagjai közül Juhász Árpád a zombori Singer Samu (működött 1886-1916 között) fényképész műtermében készíttetett portrét, festett háttér előtt ülve. Vidéki kisvárosokban az ilyen típusú portrék még sokáig divatban maradtak. A művész halálakor 1914-ben a Magyar Iparművészet egy szépen világított, új típusú portrét közölt a szerény művészről, melyen hosszú hajával a tolsztoji csapathoz való tartozását éreztette. A műhely két külföldi művésztagja, Belmonte Leó és Tom von Dreger kettős portrén, ünnepélyesen öltözve, de kellemes pózban ülnek a székeiken egy díszes helyiségben. A fényképész nagyon alacsonyan álló géppel, kissé alulnézetből készítette ezt a felvételt. „[...] sokszor megesik, hogy egy technikailag teljesen rossz, amatőrkép jobb arczképe az embernek, mint a legnagyobb raffineriával megcsinált modern fénykép [...]"- írta Rónai Dénes. 1 2 Az amatőrmozgalom hirtelen sikere és terjedése főleg a portrékészítésben egészen gyors ütemű volt, idővel a hivatalos műhelyek is olyan paszpartukat gyártottak, melyen „Amateur Portrait" felirat szerepelt, az iparos neve pedig elmaradt. Ilyen amatőr felvétel maradt Zichy Istvánról, magába forduló, elmélyedő, a kamerából kitekintő, egyszerű belső térben fényképezett portré került a Gödöllői Városi Múzeum gyűjteményébe. Belmonte Leó és Sidló Ferenc szobrászművész portréi olyan amatőr felvételek, amelyeken nem az ünnepi, reprezentáló művészt, hanem a munkája közben meglesett ember a téma. Sidló fáradt, szomorkás tekintetű arca mögött az általa készített szobor látszik, utalva munkájára. Belmonte portréja még Párizsban készült, Nagy Sándor különös gonddal összeállított albumának becses darabja, munkaruhában ábrázolja a fiatal művészt egy fal előtt állva. Thoroczkai Wigand Ede portréját sallangmentes egyszerűség jellemzi. A Hímes udvar című, 1916-ban megjelent kötetből való, melynek felvételeit Wigand Lajos készítette. A fényképező olyan erővel koncentrált a fej és az arc élességére, hogy az előrenyúló kar, a papírlap teljesen elmosódik. A művész fejét hátulról világítja meg éles fény, profilja szórt, egyenletes fényt kap. Mihály Rezső már fiatalon is sokat utazott, Berlinben készült róla egy kiváló portré Siri Fischer-Schneevoigt műtermében, amely a német modern fényképezés szellemében készült. 1 3 Az 1910-es években Székely Aladár is készített róla portrét, amelyen a lányos arcú, kedves, fiatal férfi bájos finomságát emelte ki, előtérbe helyezte a vékony kezet és oldalt hajló csuklót. Undi Mariskáról, a fotogén arcú művésznőről van a legtöbb portréfelvétel. Négy portrét Székely Aladár készített, az egyik egészen közeli arcmás, egynemű világításban, háttér nélküli beállításban, apró változtatásokkal készült a sorozat többi darabja. Moiret Ödön szobrászművész portréja csak reprodukcióban ismert, így a közelről készült arckép semmit nem árul el a készítő szándékairól. 1 4 Medgyaszay István 1908 körüli portréja Milánóban készült, olasz fényképészeti műteremben. Egyelőre nincs fényképportré Raáb Ervin és Freeskay Endre festő- és grafikusművészről. 1 5 A fiatalabb nemzedék két tagjáról, a Remsey fivérekről: Remsey Jenőről és Remsey Zoltánról, új szellemű, egyszerűbb beállítású portrék vannak a Gödöllői Városi Múzeum tulajdonában. A szőnyegszövő műhely tervező művésznőiről, a gobelinszövőkről, a telep művészeinek hozzátartozóiról csoportképek maradtak fenn. II. MÚTÁRGYFELVÉTELEK A gödöllői művészek képző- és iparművészeti alkotásairól sok műtárgyfelvétel készült, melyeket főleg a Magyar Iparművészet közölt 1900-1920 között. Nyomtatásra került kb. 200 fotó, melyeket valószínűleg a szerkesztőség archivált. A kiváló minőségű eredeti felvételek egy része az Iparművészeti Múzeum adattárába került, 50 nagyméretű kép megjelent nyomtatásban is. Az eredeti képek hivatásos, nagy apparátussal rendelkező, kiváló mesterek munkái, akik nemcsak különböző iparművészeti tárgyak fényképezésében voltak jártasak, de biztonsággal és hibátlanul örökítették meg a teljes enteriőröket is. A fényképészek között találjuk Divald Károly Fiai, Weinwurm Antal (WA), Weinwurm Antal és fiai céget, mely a két legkiemelkedőbb pesti műhely volt a századfordulón. Weinwurm Antal első magyarországi chemigrafiai műintézete készített mindennemű cinkedzésű dúcot, phototypiát, chemigraphia és chromotypia útján. 1 6 A műtárgyfelvételek legnagyobb része Herbst Samu műtermében és reprodukáló műintézetében készült a budapesti Miksa utca 8. szám alatt. Ő nyomtatta 1904-1910 között az Amatőr című fényképészeti lapot is. Ő az, aki fotós szakképzettséggel cinkográfiával is foglalkozott, sőt áttért a nyomtatásra is. „Speciális eljárás" szerint készítette a clichéket a háromszínnyomáshoz, kísérletezett a raszter segítségével történő nyomtatással is, melyre szabadalmat is kapott. 1 7 W-A jelzés a fotókon a Magyar Iparművészetben Wottitz Manfrédot jelzi, aki cinkográfus volt, önálló fényképészeti tevékenységéről nincs adat. Thoroczkai Wigand Ede műtárgyainak felvételeit a Hímes udvar című kötet foglalja össze, melyben Wigand Lajos fotói mellé rajzok reprodukcióit nyomtatták. 63 felvételen enteriőr-képek, műtárgyfelvételek, erdélyi gyűjtő utakon készült házfényképek együtt találhatók bútortervekkel és az építész által tervezett épületek fényképeivel. A Művészet című folyóirat a művésztelep képzőművészeti alkotásai közül jó néhányat közölt. 1902-1918 közötti 189
