Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

FARKAS ZSUZSA: GÖDÖLLŐI FOTOGRÁFIÁK

FARKAS ZSUZSA GÖDÖLLŐI FOTOGRÁFIÁK „Nem csoda, hogy a fényképezés valóságos modern látvánnyá, szinte beteges szenvedéllyé nőtte ki magát!" - írta a Pesti Napló kritikusa,

2 A fényképezés demokratizálta azt az élvezetet, hogy saját arcképünkben gyönyörködhessünk. A fényképezést „furcsa, rendkívülien izgató" pillanatként értelmezték, a memoárírás és a képzőművészeti alkotás vegyülékének tartották. Az amatőr fényképezők tábora egyre növekedett a 19. és 20. század fordulóján, hiszen a fényképezés technikája fokozatosan egyszerűsödött. Az amatőr fényképezés a festészetet követve és annak segítőtársaként azt az örömet próbálta meg utánozni, mely hasonlónak tűnt ahhoz, amelyet a művész érezhetett képzőművészeti alkotásának létrehozása közben. A 20. század elején a festészet megszabadult a természet naturalista megjelenítésétől. A realizmus hátérbe szorulása a művészetben a fotó és fotósegédeszköz szerepét is háttérbe szorította. A század elejétől a művészet a fényképet információközvetítőként használta, amellyel elismerte, hogy a fénykép egy formának többé-kevésbé valódi képét közli. Ennél nagyobb szerepet a stilizáló, szecessziós művészetben nem kapott. A fotó sajátos információközvetítő, figyelemfelkeltő jellé vált, de nem játszott kiemelt szerepet a század eleji transzponált képzőművészeti látásban. A képzőművészetben és a fotóművészetben az 1900-as évek elején hasonló folyamatok játszódtak le, melyet így összegzett a korszak kiváló fotóművésze, Rónai Dénes: „Mert bármilyen ügyességgel, mesterfogással készült egy kép, annyit ér csak, mint készítőjének lelke, követni kell tudni a kor legkifinomultabb ízlését is annak, aki újat akar teremteni. Meg kell érezni az új látás, új követelményeinek igazságát."

3. A fénykép esztétikai megítélése többrétegű maradt: „[...] iparművészeti szempontból is nagy értékkel bír a fényképezés, de csak akkor, ha a művészet segítő kezével törekszik magasabb célok felé [...] otthon és munkája közben lesi el annak tartalmi jelentőségét és jellemének kifejezési mód„A fénykép maga az abszolút Különösség, a feltétlen, fakó, ostoba Esetlegesség, az Ilyen (ilyen vagy olyan fénykép és nem a Fénykép), azaz maga a fáradhatatlanul testet öltött Alkalom. Találkozás, Valóság." ROLAND BARTHES

1 ját. Szóval a jellegzetes vonások kikeresésével áll a művészet szolgálatában."

4 A fotográfia a múlt század hírlapirodalmában olyan írásművet is jelentett, amely pillanatfelvételként megleste a különféle élethelyzeteket. A fotográfiának ebben az értelmében próbáltunk anyagot gyűjteni a gödöllői művészcsoport életművészetéről, és ennek illusztrálásaként a róluk készült fényképfelvételekből. A fotográfiáknak minden művészcsoport bemutatásában hármas szerepe van. Külön egységet alkotnak a különféle művészportrék (1.). Második egység a művekről készített korabeli és későbbi, sajtóban megjelent műtárgyfelvételek csoportja, melyben a legfontosabbak az elpusztult vagy kallódó műtárgyakat megörökítő képek (11.). A harmadik egység a művészek életéről, munkájáról, családjáról, szórakozásáról készült zsánerfelvételek (111.). A képzőművészeti alkotásokat közvetlenül inspiráló, úgynevezett modellfényképek, amelyek hatására arcképek, zsánerképek, népi életképek készültek, itt most nem kerülnek bemutatásra. I. A MŰVÉSZTELEP ALKOTÓINAK FÉNYKÉPPORTRÉIRÓL A gödöllői művésztelep tagjairól számos kiváló portré készült. Ezek a felvételek különféle fényképészek munkái, vannak köztük művészportrék és iparos fényképészek egyszerűbb, műtermi felvételei illetve amatőr munkák is. 1904-ben teljes sorozat felvétel készült Nagy Sándorról veszprémi otthonában, melyek között portrékat, műtermi részleteket és szabadtéri képeket találunk. A sorozat egyik darabja megjelent a sajtóban is, ebből tudtuk megállapítani, hogy a lelkes amatőr fényképező, Koronghi Lippich Elek készítette a fotókat. A sorozat kiváló darabjai a veszprémi ház előtt a kertben és a belső szobákban készültek. Nagy Sándor portréja csillogó szemű, álmodozó tekintetű művész-arckép, amely a Székely Aladár által meghirdetett