Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
SZÉLES KLÁRA: K0MJÁTHY-ILLUSZTRÁCIÓK NAGY SÁNDOR KÉPZŐMŰVÉSZ ÉS KOMJÁTHY JENŐ KÖLTŐ
zettel, - maximális megértés - maximális meg nem értéssel stb.) A szembeállítás célja nyilván az - adott esetben -, hogy kiemeljem: mindezek ellenére meglepő és elgondolkodtató rokonság, közösségek sora mutatkozik meg a két művész életműve, vezérlő elvei, karaktere - sőt: fogadtatása, mármint utókori fogadtatása között. (A gödöllői művésztelep centenáriumi rendezvényei is e sorozat egyik mozzanatának tekinthetők.) Vajon ez a néhány illusztráció alkalmas lehet-e arra, hogy felidézze a fent kiemelt, éles eltérések ellenére is létezőnek állított, érdekes, sokrétű művészi rokonságot? Jelenleg, sűrítésre törekedve, meg kell elégednem jelzésekkel, utalásokkal. Úgy vélem, Nagy Sándor illusztrációi érdekes belső összefüggések hordozóinak bizonyulhatnak. 1. Az illusztrációk megszületése gesztusértékű tárgyi tény. Ugyanakkor ez a gesztus Nagy Sándor tudatos választása, bekapcsolódása volt egy folyamatba (Komjáthy Jenő utólagos elismerésének folyamatába), s csatlakozás írók és képzőművészek olyan sorához 1 3, akik a Komjáthy Jenő-féle eszmerendszert és költészetét kezdték egyre jobban elfogadni. Saját nézeteivel (ld. Ady-rajzaim), kifejezésmódjával rokonnak tekinti, mint majd Adyt. (Utóbbit írásban is kifejezte, Komjáthy Jenő esetében erről nem tudok.) 2. E választás mögött - közös vonásként - nyilvánvalóan ott áll a mindkét művésznél (képzőművésznél, költőnél) meghatározó jellegű romantikus panteizmus, (fény-) miszticizmus, gnosztikus tanok 1 4 szerepe. Ez utóbbin belül is Schmitt Jenő Henrik filozófiájának hatása, illetve mindazon eszmerendszereké, amelyek az említett magyar gondolkodó nézeteinek elődei voltak. 3. Ezen belül (ám ezen túl is) - s éppen akár a szóban forgó Komjáthy-illusztrációk és az illusztrált versek tükrében, a tükrök hasonlóságaiban - közösnek vélem a két alkotónál azt a mozzanatot, amely révén Németh G. Béla (Komjáthy Jenő egyik, 1945 utáni újrafelfedezője - Komlós Aladár, Rónay György után -, lírájának elmélyült elemzője) 1980-ban „heurékás élményű"-r\ek nevezte a Komjáthy Jenő-típusú verset, s voltaképpen hasonló jellegűnek az alkotásmódot, az ihletfajtát. Egyben összevetette Komjáthy egy versét Nietzsche költészetével, illetve egyik jellegzetes versével (A homályból, Ecce homo). 1 5 (Ez a Komjáthy-vers egyike azoknak, amelyeket Nagy Sándor illusztrált.) Szándékosan (és önkényesen) a „vers" kifejezést becserélhetőnek vélem a „mű", „műalkotás" szóra. Mivel nézetem szerint az említett tanulmányban kifejtett gondolatok lényege vonatkoztatható a Nagy Sándor-művek nagy részére, a legkülönbözőbb fajta művészi munkákra is. 1 6 Adott esetben persze elsőként a Komjáthy-illusztrációkra hivatkozom. S ezeken belül is, bármelyikre, nem csupán kifejezetten A homályból című vershez csatlakozókra. 4. Továbbra is a Németh G. Béla-tanulmányra (1980) visszatérve, azt tételezem fel, hogy az általa kifejtett Komjáthy-Nietzsche eszmei, ihletbeli stb. találkozás sok tekintetben vonatkoztatható a Nagy Sándor-féle eszmevilágra is. Ezt igazolhatja például Nagy Sándor Zarathustra című rézkarc-sorozata - de (a sajátosságok lényegi találkozása jegyében) a Zseni, a Fantázia-láz, Ave Myriam című művek is. 5. Úgy vélem, a felsorolt, s Nietzschéhez közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó Nagy Sándor-művek mindegyike egyúttal jól illene Komjáthy Jenő versvilágához is. (Például az Ave Myriam több szempontból tekinthető Komjáthy Jenő É/oa-ciklusa rokonának.) A sor kimeríthetetlennek látszik. Végül szeretném kiemelni azt is, ami a két párhuzamba állított művész utókora alakulásában hasonló. Látszólag véletlen szeszély az, hogy hosszú elfelejtések után éppen a mi időszakunkban mindkettejüknél - miként az egész gödöllői iskolánál - nagyarányú újrafelfedezésnek, reneszánsznak vagyunk tanúi, kortársai. Bizonyság erre akár az írásom jegyzeteiben szereplő, újabb kori szakirodalom (egyáltalán nem teljes) bősége. 1 7 A Nagy Sándor-Komjáthy Jenő (eszmei) „találkozás", valamint az elmondottak elevenebb szemléltetéséül mindkettejüktől egy-egy rövid szövegrészt idézek. Nyilvánvalóan egymástól teljesen függetlenek, s mégis - gondolom szembeötlőek a párhuzamosságok. Még érdekesebbé teheti a két kiragadott részletet az, hogy mindegyik vallomásos, ars poetica. Kinek-kinek a maga rendhagyó, sajátságos módján és formájában. NAGY SÁNDOR: „[...] nézőpontom, [...] amely jelen gondolkodásom bázisa, abban a horizontban áll, amelyet végre megtaláltam, felismertem magamban, önmagamban, s nem önmagamon kívül. Viszonyom nem a szolgáé az úrhoz, nem a poré a porhoz, hanem még annál az érzésnél is szabadabb, ami a fiút az atyához köti. [...] Vizsgálódásaim tárgya és személye egyedül én magam vagyok, s lehetek. Ily szempontból ítélve a mű nem - hogy úgy mondjam látványosság, hanem az egyéniség lelkének egy olyan vulkanikus kitörése, [...] elsősorban maga a teremtő lélek tisztul általa." Másutt: „A görög sunbollein magyarul: egyesíteni. Ebből sunbolon, vagy symbolum = összeolvasztás, egyesítés. Nos, az ember maga is ilyen synbolon, akire itt az a feladat hárul, hogy adott viszonyai között egyesítse a mulandót a halhatatlannal. Ennek a kimunkálása volna valahogy maga az Élet." 1 8
