Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS

tak rendre a motívumok »mütyürkéi«; megszületett a lélek­ben egy új virág: az életre alkalmazható művészet, ledőlt az állvány-művészet, s helyébe lépett a külsőleg és belső­leg átéltnek szükségképpeni kifejezése" - írta. 3 2 Kifestette rue de Copenhague 8. szám alatti műtermének bútorait, s megszülettek jellegzetes szecessziós fantáziarajzai, ezek a zsúfolt, hol allegorikus jelentésű, hol a vonal szeszélyes futásából születő szimbolikus munkák, amelyek meghök­kentő ellentétben állnak moralizáló, eszméket megjelenítő kompozícióival, bár hozzájuk hasonlóan, többnyire didakti­kus vonalmesék. Hazatérése után, 1902-ben megfestette programképét, a Mester (Rabbi), hol lakol? című, nazarénus eszmeiségű temperáját, amelyen festőbarátait Tolsztoj és Keresztelő Szent János nyomába induló apostolként jelenítette meg. A festőállvány elhagyottan áll az út szélén, egyrészt a tábla­képfestészet jelentőségét háttérbe szorító új ars poeticára, másrészt az 1890-es évek végétől Kriesch-sel töltött diódi vakációk alatt megfogalmazott, az igaz élet útját kereső tö­rekvéseikre utal, amelyet Az élet művészetéről írt könyve mottójában így foglalt össze: „A művészet gyönyörű kite­vője az életnek, de az élet művészete, az maga az élet". 3 3 Nagy Sándor az 1900-as párizsi világkiállítás után haza­tért. Két év múlva elvette Kriesch Aladár művésznő húgát, s egyévi szüzességet fogadva, visszavonultak Veszprémbe, ahol házukat és ruháikat finoman indázó ornamentikával díszítették, s a rózsát és a szívet szimbólumul választva megkezdték közös életüket. Egymás után születtek az új életmódot megfogalmazó, közös szignóval készült, aprólé­kos kidolgozású, elbeszélő alkotások (A mi kertünk, 1902; Szent várakozás, 1904; Tűzhely, Kisfaludy-ablak. 1913 előtt). Nagy Sándorék későbbi munkáit is áthatotta a ko­rai műveket jellemző idealisztikus-pietisztikus szemlélet és a mindent mindennel egybeindáztató vonaljátékon keresz­tül megjelenített érzelmek. Témáikkal később is erősen ta­padtak az otthonhoz, a tájhoz, amely a családias gödöl­lői műhely egészét jellemezte. SZECESSZIÓS ÉLET­ÉS MŰVÉSZETFILOZÓFIA KIMUNKÁLÁSA A gödöllői műhely a városból kivonuló 19. századi művész­telepek számos jellegzetes vonását örökölte. Megújulásért a természethez fordultak, de a nagybányai kortársakkal szemben fő céljuk nem a tájábrázolás új festői útjainak a kimunkálása volt, hanem a természettel való szoros kap­csolat kialakítása, természetes életmódon alapuló új életel­vek megvalósítása. Az ókor és a középkor egységesnek látott világnézetére vágytak, művészetelméletükben és gyakorlatukban a művészet és mesterség szétvált fogalmá­nak újraegyesítésén dolgoztak. A romantikus természet­kultusz és a monisztikus természetvallások hatása mel­lett, az asconai telephez hasonlóan, a mítoszok újraélésé­nek szándéka áthatotta műveiket és mindennapjaikat; az egészséges életmód, a testmozgás, a napozás, fürdőzés mitikus tartalmakra utaló szertartássá vált. A város elhagyására Kriescht egészségügyi szempontok késztették, de a „bűnös Babylonból" való távozás, a kapi­talizálódó ország szociális-erkölcsi problémáinak a kritiká­jával, a népművészet, a falu romantikus gyökerű kultuszá­val is összekapcsolódott. 3" Példaként lebeghetett előttük a Gödöllőhöz közel eső Szadára visszavonuló, s Nemzeti Szalon-belí kiállításán újra reflektorfénybe kerülő Székely Bertalan is, akit szadai magányában már tanulóéveik ide­jén is többször meglátogattak. A zseni fogalmának meghatározása és a mítoszkeresés középpontba állítása mellett az életmód kérdések iránti, már-már mosolyogtató komolyságú figyelemük, a „füst­hősökkel" a „cigarettalovagokkal" (Nagy Sándor) való küz­delemük közel áll Csontváry Kosztka Tivadar emberiség­mentő, zsenit nevelő eszméihez. 3 5 Az ébredező magyar művészeti és közélettel való kapcsolatuk azonban sokkal szorosabb volt Csontváryénál. A legkiemelkedőbb magyar írókkal, költőkkel, filozófusokkal, reformerekkel álltak szo­ros kapcsolatban. Ruskin és Morris, Tolsztoj és Nietzsche ta­nainak első hazai népszerűsítői közé tartoztak. A nyugatos költők által elődként tisztelt Komjáthy Jenő költeményei­hez Nagy Sándor illusztrációkat készített. 1905-ben készült A zseni és Káin című rézkarcain az elavult korlátokból ki­törő új embert jelenítette meg, illetve magányos lázadók­ként ábrázolta magát és feleségét. 3 6 A zseni című réz­karcán a tradíciókkal szembeszálló ember (szárnyas ekével szántó meztelen férfi) nem törődik az ellenzőkkel, az egy­ház kiátkozásával sem. Későbbi munkáin a szántó ember Tolsztoj vonásait hordja és eszméit képviseli. 3 7 Grafikáin számos olyan gondolatot fogalmazott meg, mely valamivel később Ady költészetében jelent meg. A Tovább... című tollrajzsorozata a „szűz ormok vándorainak" gondolatköré­hez kapcsolható. Nem tekinthető véletlennek, hogy Ady Endre Nagy Sándort kérte fel 1906-ban megjelent Új ver­sek című verseskötetének illusztrálására. Babits Mihály akár Nagy Sándorról és Kriesch Aladárról is mintázhatta volna Halálfiai című regényének hősét, aki hozzájuk hasonlóan Ruskin, Tolsztoj és Schmitt Jenő Hen­rik követője. Babits regényében az ifjúság a szocializmus Morris által hirdetett formájáért és az anarchizmusért ra­jong, Weininger és Strindberg nőképét, a szabad szerelem eszméjét vitatja a kávéházakban: „[...] Csupa kis szociális-

Next

/
Oldalképek
Tartalom