Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
IFJ. BÓNA ISTVÁN: A GÖDÖLLŐI ISKOLA ÉS A FESTÉSZETI TECHNIKÁK
IFJ. BÓNA ISTVÁN A GÖDÖLLŐI ISKOLA ÉS A FESTÉSZETI TECHNIKÁK Egy műalkotás esztétikai megjelenése és az általa kifejezhető tartalom nagyban függ a létrehozásához alkalmazott anyagoktól, technikáktól. A művészek a szándékaiknak legjobban megfelelő eljárásokat választják, vagy ha ilyen nincs, új megoldásokkal kísérleteznek. Másik oldalról tekintve viszont foglyai is a rendelkezésükre álló technikáknak és anyagoknak: csak olyan alkotást hozhatnak létre, amit azok megengednek. Művészi tehetségükön túl technikai felkészültségüktől és ügyességüktől is függ az elérhető eredmény. A gödöllőiek különösen érzékenyek és érdeklődőek voltak e területen. Szellemi elődeik, a preraffaeliták a korai olasz festészetet tekintve ideáljuknak, egy különleges, középkorias megjelenést adó olajfestési technikát fejlesztettek ki, mely nálunk nem terjedt el. Helyette más módon közelítettek ugyanahhoz a célhoz: az itáliai művészek által a középkorban alkalmazott tempera- és a freskótechnikák feltámasztásával. Használtak természetesen olajfestéket és festettek szekkókat is. A FESTÉSZETTECHNIKA-KUTATÁS JELENLEGI ÁLLAPOTA A művészetekkel foglalkozó tudományok a közelmúltig nem sok ügyet vetettek a műalkotások anyagtani felépítésére, a használt festékekre és lakkokra, az alkalmazott technikákra. A műalkotásokat, mint szellemi termékeket, a humán tudományok módszereivel elemezték és kutatták, ami természetesen nagyon helyes, de így róluk igen fontos információk maradhatnak figyelmen kívül. Nemcsak arra gondolok, hogy az anyagvizsgálatok hozzájárulhatnak egy mű eredetiségének, korának, esetleg a műhelynek, iskolának a meghatározásához, hanem arra is, hogy az alkotás „kivitelezése" legalább olyan fontos része az alkotói folyamatnak, mint annak a „megálmodása"! A modern természettudományos analitikai módszerek megjelenése hatalmas lökést adott a művészeti technikák kutatásának. A korábbi tanulmányok főleg az írott forrásokra hagyatkoztak. Ezeket többnyire bölcsész szakemberek kutatták és publikálták. Az így közkinccsé vált hatalmas információmennyiség azonban inkább a kultúrtörténetet gyarapította, és sajnos, sok ellenőrizetlen spekulációra is vezetett. Ma egyre gyakoribb, hogy az adatokat a műalkotások természettudományos vizsgálataival ellenőrzik. Ez új távlatokat nyitott meg a műalkotások komplex megismerése terén. A legismertebb források egyike a gödöllőiek „bibliája", Cennino Cennini II libro dell'Arte o Trattato della Pittura című műve, melyről még sokszor szólunk ebben az írásban. Hogy mennyire fontos volt ez a számukra, mutatja az a tény, hogy Körösfői a Zeneakadémián lévő freskóra felírta: „Cennino Cennininek hálámat...". Cennini, Agnolo Gaddi tanítványa, igen részletesen leírja kora festészeti technikáit. A baj csak az, hogy - mint az ilyen kézikönyveknél gyakran előfordul - épp a számunkra legfontosabb részletek maradnak ki belőle. Azok, amik a kortársak számára annyira magától értetődőek voltak, hogy nem tartották érdemesnek leírni őket, mára viszont nagyrészt elfelejtődtek. A kézírat másolatok és fordítások formájában maradt ránk. Az ilyenkor természetes szövegromlások felfedezését nehezíti, hogy azok a kutatók, akik mesterei a forráskritikának, nem értenek a festéstechnikákhoz, tehát valószínűleg gyakran nem veszik észre, ha valami hiba csúszott a szövegbe. Ezért sok megválaszolatlan kérdés marad a leírások tanulmányozása után is. Akkor is nehéz helyesen értelmezni ezeket a szövegeket, ha elemzéseinket a legmodernebb analitikai vizsgálati módszerekkel egészítjük ki. Két példát szeretnék bemutatni a Cennini-szöveg értelmezésének nehézségeire. Az egyik a gesso-alapozás: nagyon egyszerű anyag, enyv és gipsz keveréke (a gödöllőiek is ezt használták, ha temperával festettek). A korábbi kutatók, művészek abból indultak ki, hogy amit ma tudunk a modern gipszekről, az érvényes a múltra is. A baj csak az, hogy a Cennini-szövegben nem nagyon ismerünk rá az anyagok ma megszokott viselkedésére. Azt eddig is tudtuk, hogy a középkori módszerekkel legalábbis „kevésbé tiszta" anyag állítható elő, ma azonban úgy gondoljuk, hogy az akkori égetett gipsz alapvetően más termék volt, mint a mai. Erről később részletesen szólunk. 1 A közelmúltban derült ki egy másik félreértés is. Cennini a művéről készült korai másolatokban az alapozásokhoz konzekvensen a zsíros enyvet jelöli meg az alapozás kötőanyagaként („collá grassetta"). Ezt a későbbi másolatok,
