Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Kerua koporsója. Vidám fordulat

Kerua koporsója Vidám fordulat #|z elmúlt évben történt, hogy a togobai kis hegyi faluban egy kunyhó hosszabb időre megüresedett. Az volt az oka, hogy a ház idős asszonya megbetegedett és kórházba kellett szállítani. Már több ízben meglátogatta a területi kórházat, de most rossz érzései voltak. Ezért elmenetele előtt megkérte a férjét, hogy a megtakarított pénzéből, a nyolcvan kinából fizesse be a temetését és a koporsója árát rendezze. A szerető férj, Rapol, könnyezve bólogatott, és megígérte, hogy eleget tesz a kérésének. Rapol ezek után bezárta a kunyhójuk ajtaját, és leköltözött a missziós telep vendégházába, hogy barátai körében lehessen. Ott várta a kórház értesítését a felesége haláláról, meg ott tudta intézni a temetéshez szükséges tennivalókat. Először a pappal, Pálinkás atyával beszélte meg, hogy mibe kerül a temetés, és rögtön rendezte is a szertartás árát, majd Keruánál megrendelte és ki is fizette a koporsót. így megnyugodva, hogy eleget tett a felesége kérésének, várta a kórház értesítését, hogy mikor mehet az elhunyt feleségét hazahozni a temetésre. Teltek a napok és a hetek, de az értesítés csak nem jött. Már türelmetlen volt Rapol és bement Pálinkás atya irodájába, hogy telefonon érdeklődje meg, mi van a feleségével. A kórház értetlenül fogadta a kérdést, mert a szóban forgó beteg egészségesen már régen távozott. Rapol körül hirtelen forogni kezdett a missziós telep, mert nem értette a helyzetet. Hogy is van ez? A haldokló felesége nem halt meg, hanem él és már régen otthon van? És ő erről mit sem tud? Kábultan, meg-megroggyanó térddel távozott az irodából, és elindult szótlanul a hazafelé vezető úton. Az otthoni kunyhójuk ajtaja zárva volt, ahogyan ő hagyta, tehát az asszony ide nem érkezett, akkor csak a családjához, a másik faluba mehetett. A másik falunak vette az irányt, bizony késő este lett, mire asszonyát meglelte. A rokonok és az egészséges, jó kedélyű feleség örömmel fogadta Rapolt, majd az éjszakát ott töltve, csak reggel indultak a togobai otthonukba. Togobaba érkezve egy kis rendezkedés után az asszony odaszólt az urának, most már itthon vagyok, visszaadhatod a nyolcvan kinát, amit rádbíztam az elmenetelemkor. Ez az, amit nem várt Rapol, hiszen a nyolcvan kinát már rég elköltötte, éppen azokra a dolgokra, amikre az asszony kérte annak idején. Az asszony megismételte, hová tetted a pénzem? Én? Nem tettem sehova, úgy cselekedtem, ahogy mondtad, a papnak meg a koporsósnak adtam oda. Akkor menj, és kérd vissza tőlük, mert még élek és nincs szükség temetésre. Jól van, mondta csendben Rapol, és elindult a missziós telep felé. Először Keruával beszélt, hogy az asszony visszakéri a pénzt, mert nem kell a koporsó. Ne bolondozz, Rapol, a pénzen én anyagot vettem és elkészítettem a megrendelt koporsót, ott van a garázsban, elviheted, ha most nem is, de kellhet később, a koporsó nem romlandó áru. Szegény Rapolnak nem volt mit tennie, továbbment a paphoz. Ott is elmondta mondókáját, de a pap sem tudott segíteni, mert a befizetett összeg már továbbment a hageni központba. Ha bármikor sor kerülne a temetésre, már nem kell érte fizetni. Mindezt Rapol megértette, de mégis letörve botorkált a hazavezető úton. Még be sem lépett a kunyhójuk ajtaján, az asszony máris rárivallt, hol a pénzem? Rapol csak azt magyarázta, amit Kerua meg a pap mondott, de a makacs asszonyt csak a pénz érdekelte. O nem halt meg és követeli vissza a pénzét, kiabálta Rapolnak. Annyira felhergelte magát, hogy felkapott egy tűzifát, és úgy vágta képen Rapolt, hogy az menten kiköpte két fogát. A későbbi pénzvisszaszerzési kísérlet sem járt sikerrel, szegény Rapol, két hiányzó foggal, azóta is bejár a missziós telepre és az elkészült koporsó a falnak támasztva a garázsban kezd antik színt felvenni. Még mindig Kerua koporsójánál maradva jegyeztem le az alábbi történetet, amelynek én is PÁPUAFÖLD