Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Magyar missziósok. Pápua Új-Guineában Heten voltak

igen értékes, de még 1904-ben az akkori német megszállók által büntetésből szétszórt törzs újraegyesítését és megbékítését. Megbízatása sikerrel járt, és 1953-ban létrehozta a Bainings Tolai néven azóta közismertté vált törzset. Kevésbé volt sikeres a másik magyar munkája, aki a Pápua Új-Guinea egyik legtávolabbi részén, az északi Sepik folyótól nyugatra lévő Telefomin ellenőrző bázisra kapta a kiküldetését a határterület ellenőrzésére. Szarka Leó Gellért igen régi magyar család leszármazottja. Bevezetőül el kell mondanom róla, hogy nagyapja, Szarka László Szabolcs megyében született és lakott az 1800as években. A hétgyermekes, földbirtokos nagycsaládból három fiú a híres Kállai huszárezredben szolgált és részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban. Ezért fekete listára kerültek és a felelősségre vonás elől külföldre menekültek, majd 1852-ben Ausztráliában telepedtek le. Itt széjjelszóródtak és családot alapítottak, közülük egyiknek a fia volt Gellért, aki katonai pályára ment, és ő került parancsnoki beosztásban Pápua Új-Guineaba. Wewak város központi parancsnokságán jelentkezett először, ott kapta az utasítást, hogy tizennyolc főnyi emberével Telefominbe induljon. Arról azonban nem volt tudomása, hogy ahova készül, ott az őslakók évek óta ellenségesen viszonyulnak az odaérkező idegen hatalmi emberekhez. A bennszülöttek csak annyit tudtak és értettek a nagyvilágból, hogy amióta fehér emberek érkeznek az ő területükre, egyre nehezebbé válik a szabad életük. Szarka Gellért elindult csapatával a megbízatása teljesítésére. Abban az évben töltötte be a harmincadik életévét, még fiatal volt, tele lelkesedéssel, és fel sem merült benne, hogy ez lesz élete utolsó útja. A jól megszervezett támadás váratlanul és hátulról érte a csapatot, az élesre csiszolt kőbalták rövid idő alatt elvégezték szörnyű tettüket. A csapat valamennyi tagját lefejezték, csak a csomaghordókból menekült meg kettő, ők vitték hírül a történteket. Wewak nagy létszámú büntető expedíciót küldött a területre, akik harmincöt bennszülött fogollyal tértek vissza. A katonai bíróság az erőszakos gyilkosság tettében mind a harmincöt vádlottat bűnösnek találta, közülük nyolc vezető személyt halálra, a többit tíz év börtönre ítélt. Ezek a bennszülöttek még abban az ősi, zárt világban éltek, ahol ők szabták meg a törvényeket és csak a saját törvényeiknek engedelmeskedtek, arra nem gondoltak, hogy őket is felelősségre lehet vonni. így végződött a Szarka Gellértről szóló megrázó történet. Még a családról annyit, hogy a hét testvérből egy leány is hírnevet szerzett mint festőművész, Canberra parlamentjében két festménye is díszíti a falat Szarka Mira néven. Ezúton mondok köszönetet a Sydneyben élő Szarka Miklós barátomnak önzetlen segítségéért a család jobb megismerésében. Farkas Pál, a kapucinus rend tagja, a Pápua Új-Guinea-i Tagariban teljesített szolgálatot három társával, akik közül egy mérnöki diplomával rendelkezett. Azt a feladatot kapták 1956-ban, hogy a Tari repülőtérhez építtessenek utat és a Tagari folyóra átívelő fémhidat. Sikeres munkájukért magas állami kitüntetésben részesültek. 1954-ben egy ismeretlen halálos betegség tizedelte Pápua Új-Guinea hegyvidéki kannibál törzseit, főleg a nőket és a gyermekeket. A kórt helyi nyelven csak kurunak (nevető halálnak) nevezték. 1956ban dr. V. Zigas tanulmányozta első ízben ezt a furcsa és ismeretlen betegséget, majd átadta addigi eredményeit az odahelyezett új orvosnak, a magyar származású dr. D. C. Gajduseknek, aki nagy lendülettel fogott a titokzatos halálok felderítéséhez. Munkásságát siker koronázta, mert eredményes felfedezést tett a kórokozó felismerésében és a további halálesetek megakadályozásában. Ezért 1976-ban Nobel-díjjal jutalmazták. Ezek után a titokzatos nevető halál többet nem szedte áldozatait a kannibál törzsek között. A nevető halált a nők és gyermekek kapták meg a kannibál törzseknél, mert csak ők ettek a harcokban legyőzött ellenfél agyvelejéből. Mire hozzájutottak, már fertőzött volt, és elfogyasztása után az ő agyukat is megtámadta, ami a kezdeti stádiumban nevetőgörcs formájában jelentkezett. A kórokozó felismerése után megtiltották az agyvelő fogyasztását és így a halált okozó kór is megszűnt. MAGYAR MISSZIÓSOK PÁPUA ÚJ-GUINEÁBAN