Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Duplán Pálinkás nap. Az egyiket megittuk

ketten a dzsika törzshöz tartoznak és semmi közük az Ulga és Kulga között kitört háborúhoz. Végül is vállalkoztak a kísérésre, a kis zárt Suzuki terepjáró kocsival nekiindultunk a Tabugába vezető útnak. Nemsokára találkoztunk Ulga törzsi harcosokkal, szemügyre vettek, de továbbengedtek szó nélkül. Nem úgy a kulgaiak, akik teljes harci díszben, tetőtől talpig bemázolva sárga agyaggal, körbezárták a kocsinkat. Noha tudták, hogy milyen célból megyünk át a hadszínterükön, mégis elkezdtek kötekedni, fegyvereik teljes kollekcióját szorongatva mindkét kezükben, lándzsák, nyilak, pajzsok és a legveszélyesebb modern fegyverük: borotvaéles balta az övükben. Ezek az emberek nem ismerik a hadifogoly fogalmát, akit ledöntenek, akármilyen sebesüléssel, azt kegyetlenül felaprítják, akár disznóöléskor a sertést. Ezt a kegyetlen módszert mindkét fél előszeretettel alkalmazza, a mai napon azonban fegyverszünetet tartanak. Engem ismernek is személyesen, tudják, hogy nem vagyok az ellenségük, ezért furcsállom, hogy utunkat állják. Igaz viszont, hogy nem ismerik a kocsim belsejében ülőket, és azok lehetnek akár az ellenségeik is. Ezek az én hitoktató társaim, Pati és Kora, akik Togobában laknak és a dzsika törzs tagjai. Szerencsére a Kulgák most rokonszenveznek a dzsikákkal, mert az Ulgák a dzsika törzsieket is támadással fenyegették meg. így továbbengedtek. Csak a mindenható a megmondhatója, hogy mi történt volna, ha először nem kérdeznek, hanem rögtön cselekednek. így szerencsésen megérkeztünk Tabugába, ahol a kis kápolna mögötti erdőben megbújva két öreg ember és hat asszony várakozott. Amíg ki nem szálltunk, nem mertek előjönni, mert a harc kis házuk és ültetvényük felégetésével kezdődött, és most félnek mindentől és mindenkitől. Ott volt nem messze a telkük végében a körzeti rendőrállomás, azt is felégették, a rendőröktől elszedték a fegyvereiket és szélnek eresztették őket. Még ez volt a jobbik megoldás, mert a rendőrök sem szeretnek beleavatkozni a törzsi vitákba. Hát így alakulnak manapság az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető napjaim a pápuaföldi missziós telepen." Utószóként még annyival szeretném kiegészíteni a fenti történetet, hogy Pálinkás atya kísérője, a dzsika törzsből származó Pati névrokonom, mert őt is Ignácnak szólítják, mint engem. PÁPUAFÖLD