Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Fűkunyhó és kőbalta. Az igazsághoz tartozik

Fűkunyhó és kőbalta Az igazsághoz tartozik yizt mondják, minden éremnek két oldala van. Ez így igaz, ezért most meg kell világítani a másik oldalt is az előző fejezet szomorú valóságával kapcsolatban. Kerua szavait az előző fejezetben az 1980-as évek elején jegyeztem le. Azóta eltelt húsz év, most a 2000. évben járunk, és én ismét közöttük tevékenykedem, de hogy mi változott, mi lett jobb vagy rosszabb, csak most tudtam meg. Kezdem az elején. A címben is kiemelt „Fűkunyhó és kőbalta" valójában nem sokat változott, ugyanúgy a régi fűkunyhóban laknak, ugyanúgy a kőbaltát szorongatják, ha valami sérelem éri őket, mint annak idején, de mégis valami megváltozott a gondolkodásukban, nem a hátrányukra, de az előnyükre sem. Amiről a törzsi vezetők beszéltek, sajnos beteljesedett, mert az a törzsi élet, amelyben éltek és ami összetartotta őket, bomlásnak indult és semmivel nem tudják már megállítani. A sokat emlegetett nyugati fertőzés teljes egészében megtelepedett a fiatalokban, és ez győzött a siralmaik felett. Visszaút már nincsen. Milyen az új életvitelük, beilleszkedésük a modern technika világába«?- Már nem tekintik nagy csodának a tranzisztoros rádiót, sőt már annyira közel került mindennapjaikhoz, hogy előfordul olyan törzsi háborúba induló harcos, aki egyik kezében kőbaltát szorongat, a másikban tranzisztoros rádiót bömböltet. A technikai dolgok érdeklik ugyan őket, de még kevés érzékük van a kezelésükhöz, és így nagyon gyorsan tönkremennek az általuk használt modern eszközök a gyártó cégek örömére. Nekem tízéves a Nissan terepjáró kocsim, és még úgy működik, akár az új. Nekik egy-két évig tart egy autó. Az egyik bennszülött apa balesetet szenvedett, leesett egy induló teherautóról. A biztosító kártérítést fizetett, a kapott pénzből mindkét fiának vett egy-egy mikrobuszt. A két fiú ezzel megalapozhatta volna a jövőjét. Ehelyett telepakolták először a családdal, majd később a barátokkal, nem volt számukra rossz út, az erdő kiálló tuskókkal, gödrökkel szabdalt útjai nem állították meg őket, mint a szöcskék, úgy pattogtak keresztül az akadályokon. Ez a kocsi erős vasból van, mondogatták, de talán mégsem, mert egy év elteltével kezdett törni, egy újabb félév elteltével leálltak mindketten, mert a motor sem bírta tovább. Ez csak egy példa, de sorolhatnám oldalakon keresztül, hogy mit műveltek más technikai készülékekkel, de nem is rovom fel nekik, csak egy kicsit még drága mulatság. Az öltözködés terén már jóval többet fejlődtek, csupán a cipővel állnak hadilábon. Nem csoda, hiszen korábban mezítláb járták a hegyi ösvényeket, elterebélyesedett a lábuk, lúdtalpúak lettek, amire nagyon nehéz cipőt találni. Azonkívül harisnya nélkül viselik a cipőt, és igen hamar feltöri a lábukat. Megdühödve vetik le, a legdühösebbek összekötik a fűzőnél, megpörgetik mint a parittyát, és felhajítják a villanypóznára vagy a telefondrótra, ahol a szétmállásig lengedezik. Vidám történeteknek kell mindezt felfogni, hiszen az ő helyükben mi ugyan másképp cselekednénk, de nekik mindezek még nagyon új dolgok. Nagyobb települések utcáin is láthatók sétálgató fiatalemberek szép nadrágban és ingben, de mezítláb, mert így érzik jól magukat. Nem is kívánhatja senki tőlük, hogy úgy gondolkozzanak, úgy cselekedjenek mindenben, mint ahogyan mi. Hiszen több száz vagy ezer évre volt nekünk is szükségünk az átalakulás lassú folyamatához, akkor nem kívánhatjuk tőlük, hogy ők egy csapásra vegyék át mindazt, ami nekünk természetes és könnyű, hiszen ők tegnap még a "kőkorszakban" éltek. Minden más tempó és erőszakolás csak árt, és jóvátehetetlen kárt okozhat. Amikor közöttük vagyok, kíváncsian lesik minden ténykedésem, olykor tanulásképpen is FŰKUNYHÓ ÉS KŐBALTA