Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

A Kussa folyó Meg a mocsár

A Kussa folyó Meg a mocsár yiTamaria Kussa folyó torkolati területét elhagyva már könnyebben birkózott csónakunk a még ^Imindig elég széles folyó vizével. Már kis zátonyok is megjelentek a partközeiben, ahol Narakiwa mondása szerint előszeretettel tanyáznak az idősebb krokodilok. Én még nem láttam egyet sem, habár nem is nagyon kíváncsiskodtam, mert más probléma foglalkoztatott. Erősen izzadtam, annyira meleg és nedves volt a levegő, annak ellenére, hogy a folyó közepén haladtunk, persze nem száguldva, csak úgy komótosan. A táj változatos szépsége is lekötötte a figyelmemet, csak néha Narakiwa hangja harsant túl a csónakmotor hangján, hogy egyek banánt, hogy egyek vagy igyak valamit. Meg azt is közölte, hogy mindenképp el akar érni alkonyatig a Jari torkolatáig, mert ott fogunk partra szállni éjszakára. Ez még legalább ötórai ladikozást jelent. Ez idő alatt volt módomban belekóstolni a füstölt csirke húsába, no meg az egyre szürkülő folyó és a lemenő nap hűvösebb levegőjű óráiba, így talán még azt is megkockáztatom, hogy amit ettem, az jólesett. A narancslé melegsége már kevésbé, de ne akarjak annyi jót egyszerre. Kisebb oldalfolyók torkolatánál haladtunk el, ezek nagy része bal oldalt volt, a mi folyónk meg jobb oldalt várható. Nem is reméltem, hogy ilyen gyorsan el fog szaladni az idő, mert Narakiwa újra megszólalt, hogy már közeledünk a mai úticélunkhoz, a Jari folyó torkolatához. Nagy ívben vette a kanyart és máris a partszegély homokos részénél csúszott fel a csónak orra. Kikötöttünk. Ahogy megmozdultam a fészkemből és kikászálódtam a homokra, hirtelen jött rám a fáradtság, meg a talaj is bizonytalan volt a lábam alatt. Egy kis időnek kellett eltelnie, hogy a hosszúra nyúlt csónaktúra okozta zsibbadást kiheverjem. Narakiwának ez megszokottabb utazás lehetett, mert fürgébben tudott mozogni és hamar kirakta a szükséges holmikat a meleg vacsorához és az éjszakai alvásunkhoz. Babkonzervet bontott, a serpenyőbe friss tojást ütött rá, nekem csak a fűszerezése maradt, a kis bucival együtt elegendőnek bizonyult. Nem is kívántam mást, még gyümölcsöt sem, igaz, a nyers dolgoktól tartózkodtam az esti étkezésnél, mert rosszul aludtam tőle. Kis hálózsákom szúnyoghálós felső részét magamra húztam, sok gondolattal a kobakomban nemsokára el is aludtam. Arra nem is gondoltam, hogy ez a terület az éhező krokodilok vadászterülete, de annál inkább gondolt rá Narakiwa. O a tűz mellett ágyazott és állandóan rakott rá a létező és éghető anyagokból, az elszáradt mangrowe bokrokból, sásból, nádból, amiket még a vacsorakészítés előtt gyorsan begyűjtöttünk. így nem akadt egy rusnya krokodil sem, amelyik megkockáztatta volna, hogy a közelünkben kíváncsiskodjon. Narakiwának a keze ügyében volt a nagy méretű, igen finom élre csiszolt bozótvágó kése. Ha azzal odasuhint a kobakjára, biztos, hogy többet nem érez éhséget a gyomrában. így számomra relatív csendben telt el az éjszaka, a madárhangoktól, éjszakai ragadozóktól, meg a kis krokodilok csipogásától jól alhattam. Reggel egy kistestű vaddisznó falka ébresztett a röfögésével, de Narakiwa is ébren volt, és figyelte mozdulatlanul a vaddisznókat, ahogy távolabb levonultak a folyóhoz inni. Ha most nem velem lenne, hanem a szokásos gyűjtő útján, akkor most lenyilazott volna belőlük, susogja felém, de van bőségesen ennivalónk, meg nincsen időnk vele bajlódni. Az a lényeg, hogy tudja, merre tanyáznak, majd visszajön ide egyedül, esetleg a fiával egy későbbi időpontban. Megvárjuk, míg teleisszák magukat és elvonulnak, hogy ne riasszuk meg őket, mert akkor máskor is idejönnek inni. Ezek után keltünk csak fel a kellemes, jó levegőjű és napfényes, folyóparti homokágyunkból. Narakiwa hozzá akart fogni a reggeli elkészítéséhez, de rögtön lebeszéltem róla, hogy énmiattam nem kell időt tölteni, hacsak ő nem akar reggelizni, mert én elvagyok reggeli nélkül is. Majd talán később, ha éhes leszek, bekapok valamit, most inkább induljunk, hogy minél előbb a következő táborhelyre érkezzünk. Narakiwa is helyesnek ítélte az elgondolásom, és máris a csónak motorját PÁPUAFÖLD