Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Sebidiro piaca Meg a nehéz útravaló

Sebidiro piaca Meg a nehéz útravaló IÄ#endo volt az ébresztőm, még sötét volt a reggel, de már mozgolódott a ház népe, meg a If lí gyerekek is fent voltak, érthetően, mert ezek a napok tele voltak mozgalmas eseményekkel. Nemcsak Wendo örömteli érkezése, de az én megjelenésem is különlegesen hathatott rájuk, és most a felbolygatott háznép számára az utazás sem mindennapi esemény. Egy keskeny és hosszú csónakba kezdtük lehordani a útipoggyászunkat. Az irányító Narawika kapitányként osztogatta az utasításokat, amit vita nélkül hajtotta végre mindenki. Nem kis örömömre, a sasszemű kis barátom szorgoskodott körülöttem, mert nagyobbik testvérbátyjával jönnek velem a sebidirói piacig, segítenek majd a bevásárolt áruk hazacipelésében. Már két asszony is helyet foglalt, mikor Wendo hozzám lépett, megölelve utunkra bocsájtott és sok szerencsét kívánt. Ezek után Narakiwa a zsinórjával berántotta a kis Honda motort, és elindultunk Sebidiro felé. A nagy karimájú ausztrál kalapom nemcsak a napsugarak, olykor az eső ellen is megvéd, ugyanakkor árulkodó is, mert messzire jelzi, hogy gazdája idegen lehet. Partok mentén igyekeztünk, árral szemben az északi részre, itt-ott mezőgazdasági területeket láttunk, vagy inkább parcellákat, olyan kicsi, magányos zöldségeskerteket. Az ott dolgozók felfigyeltek a motor pöfögésére, felénk tekintettek, némelyik még integetett is, de amikor felfedezték a nagy kalapban ülő személyemet, még kíváncsibban nézelődtek, még a kezük is megállt a munkában. Narakiwa is odaszólt nekem, tetszik a kalapod, igen, vettem észre, egy kicsit feltűnő, de le is veszem, mert nem süt annyira a nap. Azzal magam mellé gyűrtem, mert ennek a kalapnak az sem árt. Sebidiro, ahová igyekszünk, vízi útunk felénél a túloldalt lesz, mintegy harmincöt kilométerre Narakiwa otthonától. Ez a sziget (Strachan Island) a Kussa folyóban alakult ki, mely az Arafura tengertől indul és egy kört leírva nyugat felé újra az Arafura tengerrel találkozik, mintegy százkilométeres utat megtéve. A jobboldali beomló ágat Mai Kussanak, a baloldalit Wassi Kussanak nevezik. Ezzel a folyó körbezárt egy területet, amelynek a szélessége körülbelül akkora, mint a Duna Szegednél, híd meg sehol, így csak vízi járművel lehetséges az átkelés. Átúszni meg nem tanácsos, mert a folyóparti dagonyázókban tátott szájjal pihegő krokodilok csak vérfrissítő testmozgásra várnak, hogy valakit elkapjanak. Volt már rá példa nem is olyan régen, hogy könnyű farönk csónakkal akart három fiatalember átevezni a túlpartra. Csónakjuk valami oknál fogva felborult, úszva igyekeztek a partot elérni, csakhogy a víz sodrása inkább befelé vitte őket, egyre fáradtabban tempóztak, és a vízcsapkodásukkal odacsalták az örökké éhes bendőjű krokodilokat, akiknek már könnyű volt a víz alá rántani a kimerült fiúkat. Figyelmeztető, intő példa annyi van, de mindig akad újabb és újabb áldozata a pápua folyóknak, mert a fiataloknak nehezükre esik komolyan venni valamit, nemcsak itt, de mindenütt a földkerekségen. Nem mondom, én is nyugodtabban ücsörögnék a helyemen, ha a megszokott, kis, könnyű winchesterem itt lapulna mellettem. "Jobb a békesség" jelszóval inkább otthon hagytam, nehogy fölösleges bonyodalmat okozzak magamnak meg a hatóságnak. Ezt már az itteni gyakorlatból megtanultam. Nem is lett volna szükségem fegyverre, mert vadászati lehetőség az egész Pápuaföldön nincsen, hiszen minden létező vad valamelyik törzsnek a szent állata, és attól származtatják az őseiket, és így idegennek hozzányúlni tilos és életveszélyes. Különleges védelmet élvez ez a tátott szájú, a krokodil, mert igen sok törzs vallja magáénak, és aki kezet vagy fegyvert mer emelni rá, az könnyen rajtaveszthet, mint a milliomos Rockefeller gyerek. Utánanéztem Sydneyben az egyetemi könyvtárban, és az alábbi híranyagot találtam vele kapcsolatban. Még 1961 novemberében történt, hogy az Eilanden folyó torkolatánál élő otsjanepi vad törzs megölte és örökre eltüntette Michael Rockefellert, az apja Nelson Rockefeller, New York kormányzója volt. Az Ausztrál Múzeum könyvtárában több információt találtam. A Rockefeller SEBIDIRO PIACA