Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Gödöllő, 2001)

GRAFIKA ÉS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ Eszméiket elsősorban grafikákon jelenítették meg: többnyire dekoratív allegóriák, tolsztojánus, buddhista, teozófus tanok megfogalmazói. Nagy Sándor Nietzsche nagy hatású írásának hősét, Zarathustrát a hegyfokon meztelenül álló, lantján a napsugarakat pengető figuraként jelenítette meg (1905). Legtöbb 1902 és 1905 között készült munkáján a korban filozófusokat, írókat foglalkoztató témákat elsők közt dolgozott fel. Tollrajzain általában az erkölcsi fejlődés, a tökéletesedés keresésének lépéseit fogalmazta meg. A meztelenség ekkor vált műveiben az önismeret legmagasabb fokára jutott ember szimbólumává. Felfogása rokon vonásokat mutat az önismeretet mint belső szemléletet, természetés világlátást felfogó Rudolf Steiner-féle antropozófiával is. Nagy Sándor a szimbolista grafika hazai elindítója volt, műhelyéből a vonal szeszélyes futására hagyatkozó fantáziarajzok és didaktikus vonalmesék egyaránt kikerültek. Zsúfolt, aprólékosan kidolgozott, gyakran szöveges magyarázatot igénylő grafikái mégis a szürrealizmus nyitányának tekinthetők. Tusrajzaival, vékony „rézkarc-vonalaival" szemben Körösfői-Kriesch vastag kontúrral húzott, szintetizáló rajzokat, litográfiákat készített. Bár nem működött sem Gödöllőn, sem másutt az országban a William Morris Kelmscott Presséhez hasonló nyomda, mégis újítók voltak a könyvillusztráció területén is. A művésztelep legtöbb tagja kiemelkedő grafikus és illusztrátor volt. Koronghi Lippich Elek 1903-ban Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor illusztrációival megjelent kötetét az első magyar művészi könyvnek nevezte az egykorú kritika. Csatlakoztak a Komjáthy Jenő költeményeinek újrakiadását tervező neves írók kezdeményezéséhez, akik Komjáthyban a magyar szimbolizmus ősét fedezték fel. Nagy Sándor Komjáthy Jenő költeményeire készített illusztrációsorozatában (1905 körül) ember és kozmosz egységét romantikus és szecessziós szimbolikát alkalmazva fogalmazta meg. Nagy Sándor már korábbi illusztrációival jelentős hírnévre tett szert, Ady Endre is tőle kért címlapot első kötete (Új versek, 1906) számára. Elsősorban a rokon eszméket valló írók, költők, gondolkodók műveit illusztrálták. Köztük volt az anarchista mozgalom képviselőinek, Batthyány Ervinnek, Migray Józsefnek és Schmitt Jenő Henriknek egy-egy kötete is. Főként ezek a grafikák, illusztrációk bizonyítják, hogy a 20. század első évei forrongó, újító eszméket befogadó KörösfóiKriesch Aladár és Nagy Sándor illusztrációi Koronghi Lippich Elek költeményeihez/ Budapest, 1903, Pallas