Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Gödöllő, 2001)

WL —_ JZS <A>'.>'.ANAPA PHHHHMI Körösfői-Kriesch Aladár: Kasszandra/gobelin, 1909 körül jelentette, ahogy Korábban a Pont-Aven-i mesterek, Paul Gauguin és Paul Sérusíer számára, Medgyaszay, Körösfői­Kríesch és Mihály Rezső templomba menő falusiakat ábrá­zoló műveinek, Nagy Sándor Biblia című szőnyegének ez adja meg az igazi tartalmát, A kalotaszegi medence nép­művészete szimbolikus jelentőségre tett szert azáltal, hogy a magyar múlt emlékei legfontosabb őrzőjének tekintették: „A magyarság magával hozott művészete már csak a pa­raszti formákban él" - írta a régió művészetéről szóló cik­kében Körösfói-Kriesch, Kós Károlyhoz hasonlóan vallották, hogy az elpusztult magyar középkort őrzik az erdélyi középkori templomok és az élő kézműipar, Körösfói-Kriesch számos művében vezér­motívumként tért vissza a kalotaszegi kerített templom és a kopjafa, amelyet a Fiatal építészek emblémául választot­tak 1906 körül. Szinkretikus módon dolgozták fel a látotta­kat, például Körösfői-Krieschnek a Kerepesi úti temetőbe készített mozaikkupoláján jellegzetes erdélyi épületet lá­tunk a mennyei Jeruzsálem vízióján. A régi és népi azono­sításából kiindulva Thoroezkai Wigand a székely építészet elemeiből, Nagy Sándor pedig dunántúli faoszlopokból, kopjafákból rekonstruálta Attila udvarházát és palotáját. Nagy Sándor Attila hazatérése a vadászatról című fali­szőnyegének bordűrje, a Nemzeti Szalon egykori faldísze, a Veszprémi Színház üvegablaka a múlt és a népművészet apoteózisa. TÖRTÉNELEM-, MESE- ÉS MÍTOSZÁBRÁZOLÁS A gödöllőiek elsősorban ideafestők voltak, a műalkotást „formába jutott eszmeként" (Nagy Sándor), „világnézet" (Körösfői-Kriesch Aladár) hordozójaként határozták meg. Ezt az elvont idea-központúságot testesítik meg Moiret Ödön átszellemített figurái és a szobrokra, reliefekre írt szö­vegei is. Erkölcsi kötelességnek tekintették az „ősrégi szim­bólumok" megtalálását (Körösfői-Kriesch), a magyar mí­tosz megalkotását, melyet, a nagy német romantikus nem­zedékhez hasonlóan, a szubjektum által teremtett művészi­erkölcsi programként fogtak fel. Forrásaik a görög-római mitológia, a Biblia, a magyar történeti és zsánerfestészet kedvelt témái, népmesék, népballadák voltak. Ipolyi Arnold Magyar mitológiájának (1854) romantikus szinkretizmusa éled újjá munkáikon, a magyar mítosz ókori, középkori és népi források egyesíté­sével történő rekonstruálási kísérlete. Sok esetben rendkí­vüli szabadsággal merítettek a különböző történeti forrá­sokból, így a marosvásárhelyi Kultúrpalota pogány papnő­jének ruháját, fejdíszét feltételezhetően a mükénéi kígyós istennő-szobrok mintájára és Reguly Antal ázsiai emlék­anyagára támaszkodva alkotta meg Körösfői-Kriesch.

Next

/
Oldalképek
Tartalom