Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Gödöllő, 2001)

A »MAGYAROS SZECESSZIÓ« MESTEREI A NÉPMŰVÉSZET MINT FORRÁS 1900 a párizsi világkiállítás éve, a szecessziós stílus diada­lát hozta; a magyar művészekre mindenekelőtt a nemzeti törekvéseket képviselő finn pavilon gyakorolt nagy hatást. A preraffaelita Walter Crane magyarországi látogatásakor elragadtatva nyilatkozott a magyar népművészet gazdag virágornamentikájáról, a paraszthímzések perzsa és indiai művészetre emlékeztető szépségéről. Mindez sok művészt és elméletírót megerősített abban, hogy meg lehet, sőt meg kell teremteni a szecesszió nemzeti, hazai változatát, lyka Károly megfogalmazása szerint: „Minden művészeti áram­lat a népek szerint differenciálódik..." (1902) A Lechner Ödön építészetében megkezdett utat folytató, Huszka József történeti szempontú gyűjtését ismerő gödöl­lőiek két fő forráshoz fordultak, a népművészethez és a tör­téneti-mitológiai hagyományhoz. A népművészeti inspiráció egészen különleges és kiemelt szerepet játszott munkásságukban. Járták az országot, dol­goztak Malonyay Dezsőnek a magyar nép művészetét ösz­szefoglaló igénnyel bemutatni kívánó könyvéhez. Készítet­tek viseletrajzokat, épülettanulmányokat és a szokásokat megörökítő zsánereket. Műveikbe beépítették a kalotaszegi medence, a matyó vidék, valamint a Dunántúl egy-egy te­rületének emlékeit. De már nem csupán motivikus átvétel­ről volt szó, hanem az életmód, a szellem megragadásáról és újraélesztéséről. A nép „gondolkodásmódját", „lelkét" (K. Lippich Elek) szerették volna követni. L900 után a kalotaszegiek élő kéz­műipara és a morrisi példa eggyé forrott fantáziájukban. Azonosulásuk mélységét mutatja, hogy Körösfői-Kriesch Körösfőt (1906-tól), Wigand Torockót fölvette előnévnek. Körösfői-Kriesch nemcsak ruskini, hanem antik példákat is említ a kalotaszegi művészetről írott cikkeiben: „Ezt a cos­tume-öt még az antik görög sem találta volna barbárnak" - írta a népviseletről. Körösfői-Kriesch monumentális for­mában, fenséggel ábrázolta a templomba menő kalota­szegi asszonyokat a St. Louis-i világkiállítás Horti Pál által tervezett székelykapuja festett díszén. Kalotaszegi asszo­nyok című kárpitja az anyagszerűség által meghatározott tervezés, a figurális és ornamentális ábrázolás egységének kiemelkedő példája. Szarvas című skandináv gobelinjén emblémaszerűen összekapcsolódik a népművészeti ábrá­zolások és az eredetmonda szarvasa. Első iparművészeti terveiken, Vaszaryhoz hasonlóan, a múlt századi zsáner dekoratív átfogalmazásából indultak ki. „Én szőröstől-bőröstől, bundástól-lovastól csináltam or­namentet az egész magyar emberből és asszonyból, csikós­ból, ekéből, ökörből, az egész magyar genre-ből" - írta Nagy Sándor. Körösfői-Kriesch Itatás, Nagy Sándor Szántás című faliszőnyegei, Nagy Sándor bőrmunkákhoz készített tervei ennek jellegzetes példái; ugyanezt az utat követte Undi Mariska is. Kalotaszeg mellett Mezőkövesd is megjelent Zichy István, Mihály Rezső, Nagy Sándor életképein. Ha nem is tudomá­nyos igénnyel, de nagy kitartással gyűjtötte egész életében Undi Mariska a népművészeti motívumokat, s egymás után adta ki a Magyar Kincsesláda elnevezésű füzeteit. Zichy István, aki dekoratív grafikáival messze túllépett az etnog­ráfiai igényű megjelenítésen, 1920 után, művészeti ambí­cióit feladva, a néprajz tudós művelője lett. (Egyik jelentős munkája A magyarság őstörténete és műveltsége a Hon­foglalásig, Budapest, 1923.) A városiasodástól elmaradt, messze fekvő területek élet­módja és művészete az ősi, tiszta hitvilág megmaradását is

Next

/
Oldalképek
Tartalom