Sepetán Róberrt - Mordényi Endre: Gödöllő, 1956 - A forradalom és szabadságharc krónikája (Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Egy szemtanú leírása, értékelése (Mordényi Endre) - A Nemzetőrség tevékenységének rövid értékelése
A körülbelül 1 l-l 1.30-ra az egyetemre kiérkezett 2 teherautó fegyverrakományt az egyetemi nemzetőrség parancsnoksága és a már említett 2 katonai tanácsadó irányításával kb. 300 fő egyetemista között kiosztották, s rövid eligazítást követően 10-20 fős csoportokra osztva a máriabesnyői oldal erdőségében részben beásva harcállást foglaltak el. A hely meghatározásában meghatározó volt a központi nemzetőrség parancsnokságának pontos informáltsága, mely szerint az orosz támadó harckocsi egység a 3-as főúton Aszód irányából közelít Gödöllő felé. Kimondható tehát, hogy november 4-én 18 órakor a teljes felfegyverzett állapot 80 nemzetőr (fele az egyetemi nemzetőrségben), körülbelül 300 fős egyetemi zászlóalj, továbbá a gödöllői Nemzeti Bizottság által a reggeli órákban felfegyverzett, pontosan nem ismert létszámú, 30-40 fő ún. „szabadcsapat" volt. Ezen, elhelyezkedésükben teljesen különálló fegyveres egységek intézkedésre képes központi parancsnoksága már csupán a „Bezsilla-ház"-ban még szolgálatban lévő Hantos József őrnagy, a Központi Nemzetőrség parancsnoka volt, miután a katonai parancsnokság már teljesen illegalitásba vonult. Ekkor még az említett őrállások (ellenőrző-védelmi) teljesen érintetlenek voltak. A „Bezsilla-ház"-ból reggel 8 órát követően félóránként folyamatosan kaptuk a híreket a MÁV vonalakon keresztül, a 3-as főútvonalon keresztül várhatóan érkező orosz egységekről. Értesültünk, hogy nagy mennyiségű páncélos halad Gödöllő irányába, óráról órára tudtuk és értékeltük helyzetüket. 20 óra körül látva és felmérve a gyorsan közeledő jelentős orosz tűzerőt, s tudván, hogy a csak gyalogsági fegyverrel ellátott képzetlen, de lelkes forradalmárokkal az érkezőkkel nem szabad felvenni a harcot, s ekkor minden elérhető pontra Hantos József őrnagy és szűk körű beosztottjainak döntése alapján kiadtuk a TÜZELNI TILOS és az elvonulási parancsot. Ez, vagyis hogy a Nemzetőrség parancsnoksága Hantos József őrnagy vezetésével adta ki a parancsot, történelmi tény, hiszen a Katonai Parancsnokság már nem volt elérhető, azaz illegalitásban voltak. Az elvonulás (fegyverek elhagyása-leadása) 20-24 órára fejeződött be. A központi Nemzetőrség parancsnoksága és beosztottjai teljes állományban, 10-12 fő bevártuk a 3-as úton bevonuló-átvonuló oroszokat, nevezetesen egy teljesen zárt sorban, szorosan egymás mögött haladva érkező 35-40 harckocsit. Mi magunk az elsötétített „Bezsilla-ház" utcai oldalfalánál állva lábhoz tett fegyverrel néztük és éltük meg a megállás nélküli átvonulást. Ez hajnali 2-3 óra között volt. A vonuló egység Gödöllőn áthaladva, a város Budapest felé eső domboldalán állt meg. Az előttünk átvonuló harckocsik nem láttak bennünket, értelemszerűen mi sem lőttünk rájuk. Ezt követően tettük le mi is a fegyvert és elvonultunk. A Nemzetőrség tevékenységének rövid értékelése Az alakulást követő kibontakozás az említettek miatt igen lassú volt. Igen zavaró volt a Városi Katonai Parancsnokság passzivitása, melyről utólag kiderült, hogy e mögött a gödöllői orosz parancsnokság állandó informálása helyzetünkről, mozgásunkról, azok ellátása élelemmel, és a járás pártfunkcionáriusainak fegyverrel való ellátása és informálása állt. Ebben a közegben tevékenykedtünk, fejlődtünk, biztosítot50
