G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)
örökítette a szabadságharc emlékét és a róla szóló költői alkotásokat. Az 1948-as centenáriumi néphagyomány-gyűjtés során tekintélyes mennyiségű anyagot leltek a gyűjtők ebből a műfajból. A szabadságharc legnépszerűbb dalának, a „Kossuth Lajos azt üzente" kezdetűnek csaknem félezer variánsát ismeri a folklorisztika. Nemcsak Magyarországon, hanem a környező népeknél, például szlovákoknál is lefordították és énekelték a magyar szabadságharc dalait. A cenzúra kijátszására, félrevezetésére számtalan cselt eszeltek ki. Kriza János Világos nevét csempészte be egy táncdal refrénjébe: „Ej-haj, világos/ Ej-haj, virradtig", majd „Ej-haj, világos/ Ej-haj, Világos!" A kalendárium címlapjának legprózaibb reklámszövege is üzenet volt: „Müller Gyula nagy naptára,/ Szerkesztette Friebajsz István,/ Emich Gusztáv betűivel,/ Ezernyolcszázötvennégyben", mert a Kossuth-nóta dallamára íródott. Rendkívül gazdag tárgyi anyag is hordozza 48 kultuszát. A Néprajzi Múzeumban ereklyeként őrzik azt a mestergerendából lefűrészelt darabot, amelybe Kossuth-bankókat rejtettek. Hiszen az 1849 után értékét vesztett bankjegy őrzése, rejtegetése szigorúan tilos volt. Elterjedt szokás lett a trikolór színeivel díszíteni a különböző tárgyakat. Keszthelyen a kerékgyártók, kovácsok és nyergesek nemzetiszínűre festették a céhládájukat, a céhes jegyzőkönyvbe pedig bevezették a szabadságharcban résztvettek névsorát. A piros-fehér-zöld megjelent poháron, bögrén, tányéron, a mohácsi sópásztor dárdáján. Az Iparművészeti Múzeum réteges üvegű emlékpoharán a nemzetiszínű díszítésen kívül egy 1849-ből származó hatkrajcárost is elrejtettek a pohár aljában. A nemzeti zászló színein kívül gyakori volt a címer, elsősorban az 1849 tavaszán bevezetett úgynevezett Kossuth-címer, az ország korona nélküli kiscímerének a használata. A herendi porcelán megteremtője, Fischer Móric elkötelezett híve volt 48-nak, fiai katonaként vettek részt a szabadságharcban. Porcelángyárán és termékein még az 1850-es években is használta a Kossuth-címert. Ezenkívül üvegárun, cserépedényen, tükrösön, mángorlón, lapickán, faragott boton, borotvatartón, mohácsi sokác bőrmellesen, gyufatartón, sótartón, mosófán, bábiitőfán találkozhatunk a Kossuth-címerrel. Mindazok a tárgyak, amelyeket korona nélküli címer díszít, szabadságharcos hagyatéknak tekinthetők. A tárgyak jelentős csoportján a szabadságharc valamely szereplőjének figurájajelenik meg a legkülönfélébb műfajokban: Kossuth Lajos szaruból készült, spanyolozott kanászkürtön, faragott boton, emlékkendőn, textilen 10