Lábadi Károly: A Grassalkovichok barokk kincsei (Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Utolsó nagy közéleti szereplése az volt, hogy királyi biztosként 1771 januárjában közreműködött a Szent Jobb Raguzából való hazahozatalában. 1771. december 1-én agyvérzésben halt meg a gödöllői kastélyban. Úgy végrendelkezett, hogy a gödöllői, hatvani és debrői uradalmai majorátussá szerveződjenek, s elsőszülött fiára, II. Grassalkovich Antalra (1734-1794) szálljanak. Fiának még életében megszerezte a császári és királyi kamarás címet. A birtok irányításában, amíg élt, a szeme világát vesztett mostohaanyja, Klobusitzky Terézia grófnő is segített 1781-ben bekövetkezett haláláig. 1784-ben az uralkodó a család elsőszülött fiára is kiterjedő Német-Római Szent-birodalmi hercegi címet adományozta II. Grassalkovich Antalnak a hadikiadásokhoz való hozzájárulásáért. Mostohaanyja halála után megromlott a domínium állapota, mivel a herceg nem értett a gazdálkodáshoz, s közben fényűző életet élt. 1794-ben Bécsben bekövetkezett halálakor 300 ezer forintnyi adósságot hagyott hátra. Fia, III. Grassalkovich Antal (1771-1841) ezt és a kettős majorátust megtépázott állapotban örökölte.