Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - III.fejezet

jövendőjét. Hatályon kívül helyezte az érzelemvilágot s mindama távlati lehetőségeket, amelyek abban rejlenek. Megölte magában az isteni képességeket. S a művészek már erre reagálva megmintázták, megfestették az öncsonkítókat, fej nélkül, arc nélkül, géppé sivárodva. Ugyanakkor, amikor a világban a végső egyensúly is már-már felbillen, történik ez a csoda. A megtagadott, meghurcolt, hitelét vesztett Isten a maga titokzatos útján a megbillent világba visszatér. - Semmit se értek. Beszéljetek világosan! - Pedig így igaz és logikus. Meg nem állhat semmi sem. Korunk veszélye éppen ebben rejlik, hogy nem tudott továbblépni. Eljutott a természetes fejlődés csúcsára. Ahonnan már csak a természetfelettibe léphet előre. De megtorpant. Nem merte lábát a lajtorjára tenni, aminek fokait már csak a szív tudja megsejteni. Pedig törvény, hogy aki nem képes emelkedni, annak zuhannia kell! A zuhanásról már hírt adnak korunk művészei. - György, veled tényleg nagy dolog történt, hiszen megérted a kortársaidat. Megérted, miért hagyják el a régi vágányokat. Érted őket, óh Istenem! - fakadt ki Diána. - Igen értem, de csupán ebben a fényben lettem látóvá, amiről most teszek hitet. Mert ahol zuhanás van, ott emelkedés is. Felnyíltak az alvilág, a „nihil" sorompói, fel kell nyílnia a magasság fenséges távlatainak is! Amilyen a mélység az egyik oldalon, olyan a magasság a másikon. Az egyenlet értéke változatlan. Ez törvény, ez matematika! Diána csodálkozott. Semmi hetyke fellengzősség, semmi öntelt pátosz. Mégis, György még soha ennyire nem volt Cyrano. Mintha egyenest a Holdból érkezett volna. - Nem tudom, mit mondjak - szólt Diána. - Lehet, hogy ha olvasni fogom ezt a könyvet, én is úgy fogok beszélni mint ti. A múltban sem zárkóztam el semmi elől, ami fejlődést ígért. Elég nagy változás volt életemben, amikor vegetárius lettem, és környezetemmel sok küzdelmet okozott. Mégis odaszegődtem, mert a jövő útját láttam benne. Ez a tan is azt ígérte, hogy régen eltemetett jövőnkben még sok rejtett lehetőség szunnyadhat, s 92