Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - III.fejezet

közbe? Hát nem félti? Vagy nem tudja? S elhatározza, hogy amint megérkeznek, rögtön ír a táborból. El kell távolodnia tőle, hogy erre rá tudja szánni magát. Még sohasem írt levelet leánynak. Az éjszakának végül is nagyobb volt a súlya, mint Miklós bánatának. A milliárdnyi csillag felette és a szüntelen áramlás alatta az ó kicsi emberi ügyecskéjét is elnyelte magába. Elmerült ő is az álom parttalan óceánjába, és nem volt gondja reggelig semmire. Ezen az estén nagyon csendes volt Diána otthona. Senki se tette a kilincsre a kezét, hogy izgatottan megkérdezze, száraztésztát vagy rizst pakoljon-e inkább a fia hátizsákjába. Ezen az estén csak hárman voltak ébren: Undine, az édesanyja és György. Villy a másik szobában már aludt a gyermekkel. Undine kezében egy piros fedelű könyv, s olyan különös tekintettel nézett az anyjára. Aztán megfogta a kezét, ez is nagyon szokatlan bizalmaskodás tőle, és hangjában szokatlan rezgéssel megszólalt. - Imádkozzunk! Diánát semmi se rendíthette volna meg jobban, mint ez a viselkedés. Ismerte leányát. Hadat viselt minden szertartás ellen. Ebben a percben sem színészkedik. Bátor, mint az anyja, és szemtelen, mint az apja, és mint minden háború utáni fiatal, gyűlöli a pózokat. Most mégis, - és ez volt az adott helyzetben talán a legnagyobb bátorság tőle -, letérdelt. És Diána, éppen mert ismeri őt, tudja, hogy ezt a mozdulatot ugyanaz az indulat diktálhatta csak, amelyik erre indította ősmélységeiben az emberi lényt, aki először így cselekedett. Nem érti, mégis tudja, hogy rendkívüli hatalom szállt meg hajlékában. Diána szívében ez volt a második kopogtatás. De ő a kariatidák családjába tartozott, tartóoszlopa az istenek csarnokának. Márpedig az oszlopokat az örökkévalóságok is nehezen lendítik ki a helyükről. De mégiscsak az ő leánya tett itt vallomást. Az a leány, aki egy romantikus szerelem sérüléseit fagyhalállal orvosolta. S most fölolvadott. S ím e felolvadást nem egy második szerelem okozta. Itt olyan erő működik, ami még a szerelemnél is hatalmasabb. Az örökös csínytevő ajkáról letörölték a gúnyos mosolyt, szemei tükréről elfújták a melankólia fátylát. Tűz van a szemei89