Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - III.fejezet

a háború borzalmaitól. Diána ezen az estén nem nyúlt a könyv után. Ott maradt érintetlenül az asztalán. Aztán elmúlt tíz vidám nap. A nyár elárasztotta őket pogány örömökkel, küszöbön volt a táborozás is. György szinte maga is cserkésszé vedlett a tizenévesek csapatában. Néha ezok tanítottak neki cserkészdalokat és a cserkésztörvényt, máskor meg ő oktatta őket a vízi tudományban. Először húsz fiú indult megkeresni a táborhelyet. Mohács környéke tele van ősrengetegekkel. Keskeny víziutak, holtágak és csatornák szelik át az erdőket, s itt-ott kiszélesednek csodálatos tavakká. A töméntelen vízimadár megtűri maga mellett az embert, mert itt évszázadok óta sem tanulta megismerni őket. Nem félnek, el se szállnak, békén élik tovább sajátos életüket. Miért riadoznának éppen a cserkészek lépteitől, hiszen a törvényük is megparancsolja, hogy szeressék az állatokat és védelmezzék őket. Ahol pedig Miklós diktálja a tempót, ott a fiúk komolyan veszik saját törvényüket. Húsz tagból állt az előőrs. A hajóállomáson volt a búcsúztatás. Egy vontatógőzös vette fel őket Mohácsig. Onnan indul majd a kis expedíció saját erejéből tovább. A nagy fekete uszálybálnák egyikén hevert a ladikjuk, mint annak kicsi borja, ók pedig terepszínű málhájuk domboldalában üldögéltek a gőzös farán, és könnybe lábadt szemmel integettek. Ezekben a percekben a teremtett világon ha sehol máshol, ezen a fekete, pöfögő vontató gőzösön fészkelt a boldogság. A húsz cserkészfiúra lassan leszállt az este. Az éjszakát is az uszályon töltötték. Egy darabig még daloltak csillagokról, tűzről, otthonról, de végül is kiapadt belőlük a dal, elterpeszkedett rajtuk a fáradtság. Kiterítettek néhány pokrócot a hajópadlóra, ráhenteredtek, ki gombócban, ki hanyatt, és ettől kezdve már ők figyelték a természet sokszólamú dalát. A part irányából a békák ümmögtek. Ott biztosan kiöntések tartják víz alatt a partot. Mocsárvilág. Aztán egy kuvik elhúzott siráma hallattszott. Arra erdő lehet. Egy vízimalom sustorgását is lehetett hallani. És aztán már arra is fáradtak voltak, hogy ezeket a neszeket számolják. Közelebb húzódtak egymáshoz, mert 87