Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám...

Embereket ragadott meg a nagyobb mozdulat. Erőszakosan emelte ki őket saját falkájukból. Áthúzva terveiket, törölte vágyaikat, mert ha maradnak, sorsuk ugyanaz, mint a csoport, amelyben létrejöttek. És a világnak szüksége volt merőben más emberekre. Kiveszés előtt álltak nagy embercsoportok, és az ösztönük mélyén sokan tudták ezt. Sokan meg is mondták, különös, hieroglif nyelvükön, ezek voltak a művészek. Érzékeny műszerük világosan a felbomlás képét vibrálta szét a világba. Az emberiség ösztönös rettegésében az utolsó tartalékokhoz nyúlt. Azokhoz az elnyomott rétegekhez, akik idáig mindent csináltak, csak nem éltek, s kényszerű konzerváltságban őrizték erőiket. Azokhoz fordult, akik eddig kiszorultak a földi javakból: a tisztességből, a jólétből, az emberségességből. Ezt az őstartalékot dobta bele a játékba: a lenézett színes bőrűeket, a kihasznált proletárokat. És felajánlotta nekik azt, ami után évezredek óta hiába áhítoztak: az emberséget. Akkor ajánlotta fel, amikor már sehol sem volt meg, rájuk bízva a feladatot, hogy megállítsák a pusztulást. A naivak elfogadták a szerepet. Jóhiszeműek és mohók lévén, ideig-óráig ők voltak a gát, a sodró romlás útjában. Ám e rövid életű virágzásnak is tudatlanságuk volt a rugója, hiszen nem tudták, s diadaluk mámorában nem is törődtek avval, hogy a végzetes kór baktériumai ellen ők sem immúnisak. Ez volt a nagy színjáték, amelynek nem voltak nézői, csupán szereplői: az egész emberiség. Kezdődött a világháborúval és talán még sokkal régebben; senki sem látta a végét, senki se tudta hova vezet. Mintha az egész földgolyó besötétedett volna, hogy senki se lássa mi történik. És mialatt a régi vezetők törzse még arról is lemondott, hogy gyermekekben hagyja örökül tudását és kikristályosult tulajdonságait a jövő számára, és mindent ráhárított a tudatlanokra, egy másik fajta naiv ember is kezdett feltünedezni itt-ott, az emberek sokaságában. Ezek sem ismerték a helyzetet, amibe belecseppentek. Fogalmuk sem volt a magaslatról, amit az emberi faj már 7