Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - II. fejezet

II. fejezet A hétnapos út lefelé a Dunán György életében is nagy esemény volt. Mezsgye múlt és jövő határán. Csodálatos nyugalom lakik a víz fölött. Már néhány óra is felüdít, feledtet. Hét egész napon át lebegni víz és ég között, hasonlít ahhoz, amit örökkévalóságnak neveznek. Megszűnt minden, ami a partokon lejátszódott. Nincs más, csak a jelen. Csupa fény és lebegés. Ezek a napok valami olyasmit hoztak létre Villy és György között, ami sohasem volt meg idáig. Egységet. Villy számára megszűntek a reggelenkint megújuló gondok, és az esténkint ismétlődő kiheverhetetlen fáradtság. Felváltotta mindezt a súlytalan gondtalanság. Arcába újra fény költözött, szemeiben kigyúlt a régi két csillag. György számára pedig ez az út hozta meg, hogy eddigi természetéből új ember bontakozzék ki, aki alig hasonlít a régihez. Egy könyv bábáskodott újjászületése fölött, amit az útra hozott. Néha evezett, többet olvasott. Nem siettek. Szerencsésen utaztak. A víz felett elterpeszkedett a nyár. Az egész idő alatt egyszer sem esett az eső. Mintha valaki parancsolt volna a szeleknek, hogy másfelé tereljék a felhők röptét, mert György most olvas. S ez minden másnál fontosabb. A könyv annyira lekötötte figyelmét, hogy kisleányának kellett őrködnie és néha rákiáltania, ha a vízen, a levegőben vagy a parton valami megváltozott. Villy tartotta a kormányt, és ujjával sokszor csendet parancsolt a gyermeknek, aki szeretett fecsegni. Villynek kedves volt az, ahogy György a könyvbe merült. Mintha ettől függne a holnap békéje, így jöttek, nap mint nap. Ha nem eveztek, akkor is sodorta őket lassan céljuk felé az ár. Éjszakánként sátort ütöttek valamelyik zátonyon vagy szigeten. Ott még őrködni sem kellett. Védte őket hatalmas ölelő karjaival a folyam. Nappal se leselkedett rájuk nagyobb veszedelem, mint a szembe jövő gőzhajók. Hélia, az ötéves kisleány naphosszat ott kuporog elöl az orrban, és semmi sem kerüli el a figyelmét. Mohón lesi a fűzfaóriások 76