Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - III. fejezet

nem állt mögötte se jóságos apa, se milliók, csak nagy-nagy sze­génység. - A negyedóra lejárt - mondta hűvösen a lány. - Ég veled lovag! De a férfi hevesvérű volt és zabolátlan. Elállta a lány útját, és erőszakkal megcsókolta. De aztán, mintha evvel ki is adta volna a mérgét, bűntudatosan mondta: - Hiába. Nem vagy már az, aki voltál. Ha már ennek a helynek a varázsa se tud nékem visszaadni egy percre sem. Ha még itt se jutnak eszedbe a csókjaink. - Ezsembe jutnak - felelte Margit. - Te nem tudod, hányszor ültem itt egyedül. Eleinte álmodozva, aztán kétségbeesetten. Hó lepett itt be mindent, és a fejem felett nem virágok, hanem jég­csapok függtek. Volt, hogy kínomban beleharaptam a karomba, de hiába volt minden. Minden újabb csókod után nagyobb lett az üresség, és eljött egy nap, amikor megirtóztam mindentől, ami veled kapcsolatos. Aggódtam, ha szádra vetted valamelyik ked­venc olvasmányom alakját, mert megváltoztak és örökre elvesztek számomra. Lassan így raboltad el az egész gyermekkoromat. Óh, hogy gyűlöltelek! - Hát, ha így van - mondta fásultan a férfi -, akkor jobb, ha elválunk. Én azt hittem, apád, anyád lánya vagy. Neked szántam az életem. Azt hittem, nekünk is lesz egy olyan tágas otthonunk, ahová mindenki befér. Amilyen itt a tiétek. S ne haragudj, már láttam a gyermekeimet benned. Egy se volt olyan cudar fekete ­vérű, mint én. Szőkék voltak! Szőkék! Margaréta, még egyszer utoljára! Faustod most bánja legjobban, hogy akkor nem mert igazán Faust lenni! - Hogy értsem ezt? - Hát lehet ezt kétféleképp érteni? Ha én is hallgatok akkor az én Mefisztómra, akkor tavaly ilyenkor a feleségem vagy. Csak­hogy én nem akartam orozva jutni az üdvösséghez. Ennél sokkal jobban tisztelem ezt a házat. Ha tudnád, milyen vad harcot vívtam én akkor az én sűrű véremmel, hogy belőlünk is hasonló emberpár szülessen, mint a szüleid. Hasonló élettartalommal és elhivatással. - Na látod! Éppen ehhez nem fűlik a fogam. Hát mindig ki 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom