Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - III. fejezet

festeni. Diána, amikor ezt a képet meglátta, kegyetlennek érezte és megborzadt. Most már nem érzi annak, csak igaznak, és hogy ez is feltárt valamit a világra zúduló nagy veszedelemből. Diána nagyon szép volt, ahogy ott állt a parton. Vonásait megnemesítették az elmúlt évek szenvedései. A nehéz küzdelem, amit a létért egymaga vívott, felgyújtották benne az öntudat és önérzet lángját, ezt az egyetlen pozitív ajándékot, amit a háború a világ asszonyainak adott, a sok méltatlan bánatért. Ezek a belső tüzek még a csúnya arcokat is üdvözítik, mennyivel inkább a rendkívülit! De a maga szépsége mit segített Diánán e percekben? Itt, ebben az órában senki más nem virraszt vele, csak az elemek. Az ólomsötét, sűrű éj meg az alvó emberek lelkei. S azok maguk is olyan ólomsűrűek, mint a levegő. Minden külső szépség csak arcátlan lázadás e tenger fájdalomban. Kísértet, mely körül milliók hörgése tekereg. Az éjszaka is abba a szakába ért, amikor a legsötétebb, leghidegebb. Ilyenkor csapódik le a harmat, és az átható hideg nedvesség a csontokba hatol. A csendesség is ilyenkor a legnagyobb. S a víz elveszíti minden barátságos varázsát. Sötét mélységei felnyílnak, és bennük a feneketlen rémület lakik. Szinte kilép önmagából és beleokádja magát a levegőbe. Attól kezdve az ember haja szála is felfelé kezd meredezni, mint a medúza-haj. A gyerekek is fázhattak, mert összeébb bújtak, s a fejüket behúzták a pokróc alá. Többé már nem négy alvó gyereke, csupán egy önmagába fülledő gomolyag. Most alig lehet elképzelni is olyan estét, mint az a „röhej-est" volt. Gödöllő utcáin bizarr plakátok hirdették a kolónia bálját, amit ők mindig nyár elején tartottak. Tele volt az erdő bodzával, hársfával, s az utca a rózsa, a jázmin illatával. De Ilka kertje mindezt túlszárnyalta. Ez a driádszerű asszony mindenfajta virágot maga köré gyűjtött. Kertjében külön tartományuk volt az íriszeknek, külön az aquilégiáknak. Az ibolyák, primulák, nárciszok éppúgy alattvalói voltak tavasszal, mint most a liliomok, delfiniumok, campanullák. A jerikói lone a műterem ablakát fonta körül, és a klematisz a dombi lugast szőtte be lila keresztjeivel. A bál idején tarkább virágok is nyíltak a kertben: minden fát, bokrot 41