Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

Istenhit érdekében. Prédikál és könyveket ír: „Sok-sok ember jutott most válaszútra. A tudomány a vallás ellen fordult, és kevesen ismerik fel, hogy nem az Isten létének oszlopai omladoznak, csak azoknak az avult nézeteknek papírkastélyai, amelyekben sohase volt benne igazán az Isten. Csak primitív lelkek építették maguknak, a valóságos vallás pótlására. Az eleven természet betűiből, sohasem fog kikopni az Isten neve! Ezt kell megértetni a világgal. A tudomány, ha igaz úton jár, maga fogja a legékesebben bebizonyítani ezt. Hiszen előbb volt a törvényadó, s csak azután a törvény. A tudomány pedig a törvények, összefüggések felkutatására létezik. Szeresd a természetet és az elvezet Hozzá!" - így tanított engem. Sokat sétálunk együtt. Leírni nem lehet, mik voltak ezek a séták. Diána! Azelőtt elképzelni se tudtam ilyen kapcsolatot. Azt hiszem csak a mennyekben létezik ilyen. Mert most már én is hiszek. Hiszek Istent és mennyei világot, ö tanított meg hinni: az életben, magamban, gyönyörű hivatásunkban és a többi ember hivatásában is. Pedig sohasem ostromolt, milyen más volt ő, mint a többiek. Mégis tökéletesen meghódított. Meghódította számomra a világot és talán azt a másikat is: az örökké tartót. Ezt írtam a naplómba: „Felnyílott a lelkem. Te nyitottad meg. Betöltötted helyed a legteljesebben. Odaadással, hittel, szeretettel. Veled szállok, magaddal viszel, jó így... tudok veled s általad én is önzetlen lenni. Szeretlek érte, én Jóltevőm. Szeretsz mindent, nemcsak az embereket. A kicsi virág, féreg élete is megóvandó érték a szemedben. Gyöngeséged megtanított engem is, hogy jó legyek... Lelked érintése felemel, mert szava az a szó, mely nekem hirdettetik. Közös a nyelvünk, és te kimondod, amit én csak sejtek. Te megérzed hiányaimat, s megtöltőd a hézagokat tiszta, színarany örömmel. Erős leszek. Felmelegedett lényem mélyén érzem, hogy az igazság létráján egy fokkal feljebb léptem, s közelebb vittél a távolban lobogó, erős fényű tökéletességhez. Szeretlek én tanítóm! Nagy szívedért, gyöngédségedért, jóságodért. Szeretlek, mert egyebet nem tehetek, mert szeretnem kell téged, 29