Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

A gyermekek alszanak. A legkisebb próbára tette türelmemet. Néha hajnalig talpalunk mellette, de ma mégis hagyott egy kis időt nekem az írásra. Rád gondolok. Te most épp így virrasztasz gyermekeid körében, mert Te is csak éjjel érsz rá szellemi életet élni. Igaz! Te nagyobb fegyelmet tudsz tartani köztük. Ezek a gyerekek itt hozzá vannak szokva a teljes szabadsághoz. Mit szólna ehhez a mi papánk és mamánk? Képzeld, a minap is mi történt! Ünnepi ebéd volt, a minisztérium küldötteit várta az egész kolónia. Tőlük függ a jövő évi költségvetés. Hát ülünk az ünnepi asztalnál, fönt a vendégek, lejjebb a gyerekek. A legidősebb nem szereti a paradicsomlevest és az egészet kikanalazta a fehér abroszra. S az apja még el sem pirult, meg se szidta érte. Csak ült az asztalfőn, az ö szokott szelíd mosolyával, és a riadt vendégeknek azt kezdte magyarázni, hogy a gyerekek ösztöne még romlatlan, nem szabad megtörni polgári konvenciók kedvéért. Ok érzik, mi kell nekik, és mint az állatok, kiválogatják maguknak a szükséges étrendet. De vajon a gyerekek ösztöne valóban olyan csalhatatlan-e, ahogy Aladár azt föltételezi? Az biztos, hogy itt szinte minden őértük történik. Most tél van, több a baj velük, mert sokat vannak a szobában. Bezzeg nyáron, még az éjszakát is a szabadban töltik! Te is berendezhetnél egy olyan nyári alvóhelyet, mint amilyet Aladár épített itt a családjának. Hosszú bódé ez, a kert legszebb részén, és az egyik oldala teljesen nyitott. A szellő szabadon jár ki-be, s végigsimogatja az alvó arcokat. Ébredés után mezítláb szaladgálnak a harmatos fűben és tornáznak. Most tél van, és ha majd leesik a hó és tündérkertté varázsolja az erdőt, akkor megindul újra a sport. Svédországból hosszú síléceket hozatott Aladár. Ott a sí közlekedési eszköz, itt kellemes téli mulatság. Képzeld el, mikor majd kivonul a kolónia aprajanagyja ezeken a léceken! Micsoda látványosság lesz a helyi lakosságnak. Úgyis állandó cirkusz-számba vesznek minket. Azt mondják rólunk, hogy maskarában járunk, s a férfiak Mikulások. Hát még ha ott bukdácsolunk majd a hóban - mert Aladár a nőket is be akarja vonni a túrákba. Eleinte csak holdfényes es25