Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

A vörös bolonddal egyidőben, még más bolondok is éltek. Soha még annyi nem volt belőlük világszerte, mint azokban az években, a világháború előestéjén. Festőtársaságok, művésztelepek kelet­keztek, látszólag egyéni szeszélyből itt is, ott is. Később sokkal nagyobb ráfordítással sem fogant meg emberi akarat ilyen könnyen s ilyen gyökeresen. Ez a néhány évtized a festőké volt Európában. Mondják, hogy a bomlás fiai ők, s mondják, hogy új világ erjesztői. Ez a kettő egy és ugyanaz. A gödöllői szelíd avaron nem jártak akkora géniuszok, mint a világ szívében, Páris utcáin. Szerepük is sokkal szelídebb volt, mint azoké. A festők, akik itt gyülekeztek, megelégedtek a sze­cesszióval. Hogy mi is a szecesszió Szó szerint: szakítás a régivel. Kivonulás mindabból, ami nem akar változni, ami megrögzötten tartja magát, holott ideje lejárt. Demonstráció a jövő érdekében, de még nem a jövő. Menekülés a régi rend merevségéből, nem ismerve az újat. Már nem a régi, s még nem az új. Ilyen állapot nem tartható fenn sokáig, éppen ezért a szecessziók ideje mindig rövid. Az élet nem tűri meg sokáig az elkülönüléseket, mert az újításra mindenkinek szüksége van. Mihelyt az egész felszívja a részek vívmányait, a részek visszahullanak az egészbe, mert csak a teljesség örök. így volt ez ővelük is. Szükség volt a kovászra, hogy új kenyér sülhessen a világ asztalára, s a gödöllői erdő ölén is erjedtek olyan lelkek, akikből kitelik majd a világ kovásza. Szükségesek voltak, szerepük gyönyörű, de amikor megsült a kenyér, ki tálaltat magának kovászt vacsorára? így ők is eltűntek a gödöllői erdőből, nyomtalanul. Furcsa éle­tük bizarr szilánkjai Villy leveleiben továbbélnek, és mi, akik utánuk jöttünk, a fejünk csóváljuk. Hát így volt? Hát ilyen is volt valamikor? Diána számára nővérei, Villy és Rózsa fedezték fel ezt a vilá­got. ők indultak el otthonuk romjai közül szerencsét próbálni, és sok leány akkoriban még álmodni se mert volna akkora önálló­ságról, ami nekik jutott. Amikor a két délvidékről rekrutált lány megérkezett Gödöllőre, ott még a kezdés, a szervezkedés állapotában volt minden. Öröm­mel fogadtak bárkit, aki részt tudott venni a vállalkozásban. A 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom