Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)
I. rész Fut a hullám... - I. fejezet
a pusztító járványok hatalma, és olyan tehetetlen az orvostudomány. Az első fiúcska, a legjobban várt, nem élt soká. A második betöltötte a szülők sóvárgását, de hosszú életén szürke egyhangúság uralkodott. A harmadik fiú ellenállhatatlanul kedves és sziporkázó volt, a család megerjesztője, néha büszkesége, olykor szégyene. Görögtűz, amit hirtelen oltott ki a háború, és hamvából sem röppent fel főnixmadár. Álljunk meg egy pillanatra. Van a gyermekkornak egy bűvös kedvtelése, a szappanbuborék. Akik gyakran merülnek e tudományba, ismerik törvényeit. A legelső néha le is cseppen, nem tud kiformálódni, mert túl sűrű az oldat. A második már rendszerint sikerül, de színtelen. A harmadik színes, de kissé túlságosan is az, vásárias pompában. De a negyedik szépsége semmihez sem fogható. Olyan, mint a hajnalpírban fürdő aranygömb. Diána élete a családban, a szivárvány teljes pompájában ragyogott föl. Ami vágyak, akarások a szülőkben éltek, lecsapódtak a fiakban. Talán a személytelenné mosódott ölelések termik a nagy személyiségeket. A lányok között ő volt az első. Ő lett a család sarkköve, ő örökölte a család lelkét. Őreá szállott át a bibliai elsőszülöttség. A természet életét teljessé avató nagyobb mozdulat őrajta nyugodott meg, és mindaz a jó és mindaz a rossz, ami ehhez tartozik. Diánát már a külseje is megkülönböztette a többi asszonytól: szemöldökének ívelése a sirályé, s tekintete ismeretlen világból hozott üzenetet. Mélysége messzeség is lehetett, és a félig takart szemgolyók mintha mindig álmodnának. De tisztán viszonozta a pillantást és áthatóan, mint a penge. Szépsége nőies tökélyén mégis volt egy különleges pont. Rendkívüli határozottsággal állt őrt egész lénye fölött klasszikus orra. Mintha testének ragyogását ez kényszerítené kérlelhetetlen rendbe. E történetben azonban Diána külső szépségének alig lesz valami szerepe. 6 maga nemsok előnyt merített belőle, és élete ragyogása akkor fokozódott a legteljesebbé, amikor mindezekből az ajándékokból már semmi se volt. Két szemén kívül, melynek tiszta fényű lámpáit a halál lezárta ugyan, de fényüket még az sem tudta kioltani. 12
