Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - II. fejezet

nélkül élni lehetetlen, és ami mégis, valahol az úton elveszett. Nagy gyülekezetek és kis társaságok alakultak félelmetes szaporaságban, mert a legkisebb szikra nyomán is szellemi tűz keletkezett. Teozófusok, gnosztikusok, antropozófusok, spiritiszták, Christian science és megszámlálhatatlan szekta. Magányosan vagy csoportosan hirdették az igazságot, ami nekik jutott. Az örök nagy kimeríthetetlen Igazság egy-egy arcát. Minden alapító a felfedezés szédült örömét élvezte, mert egy villanásban a végtelen és szám nélküli mennyei arcok valamelyikével találkozott. Üdvösség volt ez mind, csak addig a felismerésig kevesen jutottak el, hogy bármelyik is csupán egy csepp az óceánból, de nem az egyetlen. Ahelyett, hogy minden csoport igyekezett volna a maga részigazságát a többiekkel kiegészíteni, mindegyik ellenséget szimatolt a máshitűekben, és csak a maga egy szem magocskáját védte. Fenekedő gyűlöletet szítottak egymás ellen a szekták, és nem vették észre, hogy az örök Egység így egyre jobban szilánkokra hasad, s a sötétség erői ülnek diadalt, egymás ellen játszva ki azokat, akik jót akarnak. Milyen könnyű visszájára fordítani mindent, milyen rövid út vezet a nihilbe, ahol már semmi küzdelem nem lehetséges, mert minden értelmetlenné silányul! Milyen könynyű meghamisítani minden tiszta célt, és milyen nehéz biztonságban haladni az eszmék örvényein, mégis fölfelé! Diána kezében volt a kormány, a bárka bizton haladt előre. Iránytűje csalhatatlan volt, mert szívnek nevezték, és érzékenyen reagált más szívek hullámhosszaira. Ez súgta meg neki, hogy minden mozgalom mögött emberi szívek sorfala áll, és minden egyes tant szenvedések áldozati füstje kevert bele a világ levegőjébe. Jószagú füstök az ég felé illatoznak. S tőlük olyan illatos annak a néhány embernek az élete is, akik a fekete bárkában utaznak. A zátony, amit a „Halak vasárnapja" avatott fel számukra, csak az övéké volt. Nehezen megközelíthető fekvése azzá rendeltes ami lett. Egy csodálatos iskola, ahol senki és semmi nem zavarta a tanítást. Iskola, ahol nem állítottak fel padokat, nem voltak katedrák, és teljesen hiányoztak a tanítók és tanárok. Mindnyájan 117