Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - I. fejezet

szakával. Valahogy a tudomására jutott, hogy néhány nap múlva ez a föld újra gazdát cserél. Nagy szerencse, hogy ezt megtudta. Egy a sok közül, ami olyankor hullik az ember életébe, amikor már elveszne nélküle. Ezért van itt. Ezért hagyott el mindent. A másik várost, ahonnan jött, ahol gyermekkora paradicsomát feledte. Ezért szállt titokban hajóra az éjszaka köpenyébe rejtőzve. Gyermekeit és néhány ingóságát azért lopta át ide, erre a földre, mert néhány nap múlva ez a város, ez a szerencsés város újra magyar lesz. És minden ember a hazájában szeret élni és meghalni. Éveken át korbácsolta a háború változó balsorsa ez a vidéket, mintha csak így akarta volna letörlesztetni vele a jólét napjait. Ez volt az ország legzsírosabb földje. A vesztett háború a győztes szomszédoknak lökte ezt az éléstárat, és a magyarok idegenek lettek saját szülőföldjükön. Diána régi családi házukból menekült ide. Mindent otthagyott, csupán egy sejtésre, kósza üzenetre támaszkodva fölégette maga mögött a múltat, ezért a kétes holnapért. S ott a hajó titkos gyomrában, néhány óra alatt míg ideért, átélte mégegyszer azt a letűnt időt. Ahogy azok szokták, akik számadást váltanak a halállal. Oly erős volt az emlékek zuhatagja, hogy átrobajgott mindenen. A sivító hajókürtön, a gyerekek nyűgös panaszán, a nehéz, fojtó emberszagon, az éhségen. Szeszélyesen, látszólag minden rendszer nélkül kísértették egymást a múlt képei, de volt köztük egy, ahhoz mindig visszatért, mint kaptárába a méh. Egy kert volt az. Magas kőfallal körülvett kert. A város szívében, mégis külön világ, szigetnyi csend a zajban, egy kertnyi virágos éden a küzdelmes életforgatagban. Odabenn, rózsák és levendulabokrok között csodálatos, kanyargós utak vezettek. Violák illatoztak keskeny pásztákban, és a nyárvégi meleg estéken bágyadt balzsamszagotleheltek a tubarózsák. Épület is volt a kertben. Nagy tágas udvarház, két oldalszárnnyal. Kisebb kastélynak is beillett, s a négy évszak mindig új látvánnyal kedveskedett az ablakain. Ez volt az a kert, ahol gyermekkora álmai együtt bontottak 10