Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - I. fejezet

legyen! Hogy olyan legyen, mint mikor két kis folyó összeomlik. Hogy ami nekem jutott, és ami tinektek, összeolvadhasson egyet­len egésszé. Ha erre képesek leszünk, akkor megtettük, amit te­hettünk. A virágokért is. - Ámen. - mondta Katica. S ennek az imának egy volt a lelke. Diána ettől kezdve tisztelte a virágokat. És egy másik asszony jutott eszébe, aki vissza tudta adni a virágok arcát. Annak idején csak egy csapongó művészképzelet szülötteinek tartotta Laura illusztrációit és faliszőnyegeit. De most megdöbbenve szögezte le: - Igen. A művészek látnak. Igazat látnak. Nem a szemükkel, hanem valami belső látással, amit néha úgy hívnak: tehetség, néha úgy, hogy intuíció. Laura látott. Látta a virágok elveszett arcát, és lehajolt érte. Ceruzája hegyére tűzte, visszaajándékozta nekik. Igaz, hogy csak a fehér papíron, ahol mindent újra lehet kezdeni. De hátha, hátha a valóságban is megtörténik egyszer az újrakezdés csodája! Attól a naptól kezdve Diána is látta, hogy a virágágyak drámai feszültségben lángolnak, hogy felperzseljék a törvényt, mely létüket idáig meghatározta. Hogy miután dicsfényben virul­tak és barnára fonnyadtak, új, titokzatos jövőnek nézzenek elébe. Mintha most már nemcsak a harsogó zöldek hordoznák a remény­ség színét, hanem a hervadtak is, a barnák s a csörgő, száraz növényvázak is. - Igen. A világ körülöttünk még zárt, kemény mag. Csak a héját szopogatjuk. De ha majd föltörjük! Diána megnyalta szája szélét. Ó már kóstolgatta. De asztalán még más fogások is voltak. Itt balról a harmadik tányér mellett egy vöröshajú lány fog ülni. Diána fiának menyasz­szonya. Ha őrá gondol, érzi, hogy a kegyelem az ő házába is beköltözött. Maja és Márton. Az ő történetük még nincs megírva. Szívük rejti azt, és a jövő. De Maja útja, amíg eljutott eddig az asztalig, legenda. És nem is midennapi. Amióta együtt voltak a „Halak vasárnapján", őbenne látja szunnyadni a holnapot. Azóta nem sajog annyira a saját magányossága, mert az a remény élteti, hogy Márton és Maja ugyanolyan teljességben fogják leélni éle­tüket, mint Kázmér és Katica. Sőt. Eléjük még nagyobb lehető­séget tár az élet, mint az öreg házaspár elé, mert azok ha majd 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom