Polónyi Péter: Emlékezések a gödöllői művésztelepre (Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1982)

A SZÖVŐISKOLA

vább vezessék. Persze akkor már az anyagi helyzet erősen romlott, úgyhogy mecénást kellett keresni, aki anyagilag tudta támogatni, hogy tudják a dolgozókat fizetni." (11.) „Az új induláshoz pénzre volt szükség. Először egy hollanddal tárgyaltak, de ebből sajnos nem lett semmi. Végül egy Amerikában meggazdagodott Perényi nevű magyarral társultak, akinek az volt az üzleti alapelve, hogy mindenkit meg lehet vásárolni, csak az árát kell megtudni. Éppen Nagy Sándorral kellett társulnia, aki nem volt megvásárolható! Fizető napokon mindig cirkusz volt, mert Perényi nem akarta a munkásokat fizetni. Végül Nagy Sándor mesébe illő módon megtudta, hogy lopott anyagból akarja fenntartani az üzemet... Ezen végül a Perényi-társulás felbomlott. Az új társ sem volt sokkal jobb. Néhány munkásnő maradt csak végül, profit soha nem volt, mert a legdrágább anyaggal dolgoztak és a szövőnőket rendesen fizették." (9.) A szövőműhely dolgozóinak közös programjai „A nénike nagyon sokoldalú, nagy műveltségű nő volt, sok mindenhez értett. Egy színdarabot is írt, amit mi lányok adtunk elő, a címe: A gonosz angyalok pokolra taszítása volt. A ruhákat is ő tervezte, varrta, ő készítette az angyalszárnyakat, a szereplők fején, ruháján levő virágokat. Az előadás Kriesch Aladár festőművész, igazgató úr műtermében volt... Az előadás után a nénike sorba állított minket és énekkel köszöntöttük az igazgató urat névnapja alkalmából... A nénike akarta azt is, hogy mi többfelé menjünk és több mindent lássunk, ö vitt is minket, voltunk az Iparművészeti Múzeumban, a katolikus nagygyűlésen, a Szépművészeti Múzeumban, a sörgyárban és többfelé." (3.) „Nyáron vittek bennünket Nagy Sándorék Szentjakabra, a Tölgyesre kirándulni. Amikor mentünk, a tulajdonosok már friss tejjel vártak bennünket, gyümölccsel." (6.) „Nagy tanár úr meg a felesége, Pici néni is jött. Hoztak tejet a koronauradalomból, ribizlit és sok más gyümölcsöt a kertjükből. És mindenki vitt, amit tudott. Egyszer, amikor odaértünk, mondta a tanár úr, nem szabad senkinek a vízbe menni, míg ő nem engedi. De egy lány már be is ment a vízbe, egyszer csak látjuk, hogy fuldoklik. Akkor a tanár úr úgy ruhástól ugrott be a vízbe és mentette ki, ott rázta ki belőle a parton a vizet." (8.) „Minden nyáron vittek minket Szentjakabra. Tőlük kaptunk mézet, tejet, együtt énekeltünk, nagyon kellemes volt... Ha valami jó mozi volt, volt rá eset, hogy őtőlük kaptunk pénzt." (14.) A szövőműhely külső kapcsolatai, vendégei „Nagyon sok látogatója volt a szövőiskolának, néha mindennap jöttek érdeklődők, s nézték a munkákat. Egyszer Bárczy István is. A nénike és az iskolaigazgató Kriesch Aladár festőművész mutogatta a vendégeknek a munkákat olyanformán, hogy a tanulókat felszólították, hogy most egyik vagy másik szőnyeget engedjék le, hogy lehessen látni a kész munkát." (3.) „Gödöllőre jártak az iparművész iskolából is tanulni. Férfiak is jártak onnan, őket mi tanítottuk. Érdeklődők, kíváncsiskodók csak akkor mehettek be a műhelybe, ha engedélyt kaptak. Ezt az engedélyt a Nagy Sándor adta." (6.) A gödöllői szőnyegszövők háza „Később apám kijárta, hogy a szövőiskolának egy külön házat építsenek, az Erdő utca végén. A ház terve elkészült (1. Medgyaszay István épülettervének közölt reprodukcióját), az erdő kiirtása is megtörtént. A világháború kitörése miatt, sajnos az egész terv kútba esett." (11.) ADATKÖZLÖK (A SZÖVÖMŰHELYRÖL) 1. Sebestyén Jenőné dr. Kriesch Margit. Szül.: 1899, Budapest. Megh.: 1981. IX. 19. 2. Remsey Jenő. Szül. : 1885, Nagykőrös. Megh. 1980. VII. 26. Gödöllő. 3. Maszlagi Gézáné Németh Erzsébet. Szül.: 1892. II. 21. 24