G. Merva Mária (szerk.): A Mariabesnyői Mária Múzeum - kiállítási katalógus (Gödöllői Múzeumi Füzetek 10. Gödöllői Városi Múzeum, 2009)

Kerny Terézia: A MÁRIABESNYŐI MÁRIA MÚZEUM ÚJ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA ELÉ

10 favázra fölhordott viaszból formálták meg. Az alakot borító drapériákat vékony, színes viaszlapocskákból alakították ki. Az ábrázolt szentek dicsfénye vékony drótspirálból készült. Gyakran hasonló módon díszítették a ruhaszegélyeket is. Készítésének virágkora az 1870-1920 közötti évtizedekre esett. A tárló legérdekesebb darabja az úgynevezett „Máriabesnyöi rotulus". A XVIII. századi pergamen tekercs Assisi Szent Ferenc imája nyomán készült ferences imádságokat tartalmaz latin és német nyelven, Jézus Krisztus, Szűz Mária és Szent Kereszt akvarell szimbólumaival 2008 nyarán e kiállítás rendezése során került elő. A vitrin melletti falon barokk kolostormunkák és neobarokk keretbe helyezett szentképek függnek. Ezek a jobbára szerzetesnők által készített alkotások a Trentói Zsinat (1545-1563) után a protestáns puritanizmus (képrombolás) ellenhatásaként fölvirágzott barokk ereklye- és szentképkultusz gyümölcsei voltak. Magyarországon a klarisszák, orsolyiták, angolkisasszonyok és Erzsébet-apácák jeleskedtek leginkább a készítésükkel. A legértékesebb anyagokat a klarisszák használták, mert sok arisztokrata és gazdag polgári család leánya lépett be hozzájuk. Az apácamunkák készítőjének neve általában ismeretlen. A magánáhítat szentképei után egy XVIII. századi öltöztető Mária-szobor következik. A Szűz Mária-szobrok öltöztetésének kultusza a késő középkori előzmények után a barokk korban teljesedett ki. A katolikus közösségek népi ájtatosságában játszott és játszik ma is szerepet. Mária öltöztetése a Rózsafüzér Társulatokhoz kötődött. A csípőig kifaragott és festett szobor háromlábú favázon áll, melyet ruházata tökéletesen elrejt. Karja mozgatható, ebben tartja az általában fehér ingbe öltöztetett kis Jézust. Fején zárt, úgynevezett kegykoronát visel, jobb kezében jogart tart. Mária ruházatát az egyházi liturgiának megfelelően cserélték. A kiállításon látható Mária ruháját Makki Mari készítette. A gyűjtemény igen nagy számmal tartalmaz olaj nyomatokat, melyek kultusztörténeti fontosságára csupán a legutóbbi időkben figyeltek fel. Ezekből egy egész falszakaszra jutott. Ezt követően egy XVIII. századi virágokkal telehímzett selyem miseruha következik a kegytemplom gazdag paramentum készletéből, majd a Magyarok Nagyhatalmú szószólója egységben a Magyarok Nagyasszonya tisztelettel ismerkedhet meg a látogató Szent István koronafelajánlásának a legkülönbözőbb műfajban megjelenő képzőművészeti alkotásain keresztül. E kiállítási tér másik meghatározó tematikai része a magyarországi búcsújárás XVIII-XIX. századi történetét villantja fel (Búcsújáró magyarok). Legjelentősebb emléke egy XVIII. századi mariazelli kegyszobor másolat, mely az eredeti XI. századi, fából készült, festett ülő Madonna-szobor nyomán készült. Szűz Mária jobb térdén ülő Gyermekét tartja. Mária kezében körte, a gyermek Jézus pedig almát nyújt anyjának. A szobrot a liturgikus évnek megfelelően öltöztették. Számos XVIII. századi magyarországi másolata ismert. Kultusztörténeti jelentőségű emlékei a celldömölki bencés apátsági templom főoltárán, a tihanyi apátsági templomnak a XVIII. század