Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/2 A HELYI TÁRSADALOM SZERKEZETÉRŐL

15 4,5 %-a evangélikus, 2,8 %-a pedig izraelita volt. A település zsidósága mélyen integrálódott a helyi társadalomba. Az országosnál is gyűlölködőbbnek ismert hivatalossággal szemben főleg elvándorlással, „kitérési", kivándorlási szándékkal, házasodási és szülési hajlandóságának az őnfelszámolás irányába mutató, „0"-ra redukálásával próbált védekezni. (Gödöllőn 1933-ban még 320, jó évtizeddel később, 1944-ben már csak 143 izraelita lakos élt.)

1

0 Ám nagy hozzáértéssel szerkesztett törvények, hibátlanul működő hivatalok, fegyveres testületek, szervezetek szorították ki, lépésről lépésre, méghozzá gyorsuló ütemben az élet minden területéről a zsidóságot, s közben önmagába zárták; feltépték gyökereit, felszámolták jogait, s nagy precizitással végzett adminisztrációtól kísérve kobozták el javait. 1944-ben a már mindenükből kiforgatottak ingóságait is úgynevezett gyűjtőállomásokra szállították. Ezek vezetőjéül Gödöllőn Gács János állampénztári tanácsost jelölték ki. A hivatalok igen rossznéven vették az így kisajátított javak önszorgalmú dézsmálását. Az elkövetőket 2-3 havi fogházzal fenyegették. 1939-ben - a GH szeptember elejei közlése szerint - már egyetlen zsidó tagja sem volt a képviselő-testületnek. (1932-ben a 21 virilisből négy zsidó vallású volt; három fő kereskedő, egy pedig ügyvédi praxist folytatott. Adóalapjuk 880-1000 P között mozgott, vagyis a virilisek középkategóriájához tartoztak.) Amikor 1942-ben elrendelték az 5 kh-on aluli mezőgazdasági ingatlanok értékesítését, a zsidó tulajdonosok az év szeptemberétől számítva 90 napot kaptak, hogy a rájuk kényszerített őnfelszámolás kedvelt módszerét alkalmazva, ők maguk adják el, úgymond „szabad kézből" földjeiket. Gödöllőn összesen 55 zsidó tulajdonos földje együtt sem tett ki 14 kh-at. Özv. Hersch Sámuelné tulajdonában 2,6 kh, Hersch Ernőében 1 200 négyszögöl, Spitzer Jónáséban 2,1 kh, Schöntál Sándoréban 410 nsz., Braun Ernő és Glück Miklóséban (együtt) 4,05 kh, Somló Lajoséban 3,2 kh, Rosenfeld Móréban pedig 594 nsz. mezőgazdasági földterület volt. A becsléssel felmért „zsidó-birtokok" telekkönyvezését rendelettel könnyítették meg, mintegy demonstrálva, befejezett ténnyé avatva a tulajdonosváltás „törvényes" voltát. A „zsidóktól átvett" mező- és erdőgazdasági ingatlanokra kezelő bizottságokat alakítottak. Megelégedve rögzíthették, hogy a zsidótörvények végrehajtása „minden téren az előre megállapított módon, sőt, sok tekintetben az eredetileg tervezett ütemnél gyorsabban is folyik"." A zsidótörvények elérték a helyi értelmiség megcélzott részét is. Módosították, „fajilag homogenizálták" ennek a csoportnak a személyi összetételét, ami - úgy hirdették - enyhítette a kenyérharcot és új karrierpályákat is nyitott, stb. A gödöllői járásbíróság illetékességi területén 1938-ban bejegyzett 40 ügyvédből - közülük 4 gödöllői - 12 főt (31 %) törölt tagjai közül a Pest-Vidéki Ügyvédi Kamara. (Magyarországon 7 100 ügyvéd praktizált.) A „töröltek" nem dolgozhattak tovább, irodáikat keresztény pályatársaik kapták meg „kezelésbe", ügyeiket is ők folytatták. Ilyen „kamarai gondnok" megbízást kapott dr. Bezsilla István, Hovhannesian első munkaadójának a fia is; dr. Fischer Dezső