Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/2 A HELYI TÁRSADALOM SZERKEZETÉRŐL
11 hatalmazott, Stuhlmann Patrik minden tekintetben „rendben találta". Beleértve azt is, hogy például 1936-ban sem volt magasabb a beruházásokra fordított összeg, mint az összes kiadások 3 %-a (7478 P). A Gödöllői Hírlap (GH) 1940. április 14-én jelentette: Stuhlmann Patrik a községi képviselő-testület ülésén „örömmel hangsúlyozta, hogy a zárszámadások, miként az előző években is, rendben vannak, s azt is, hogy Gödöllő nem maradi, nincs ott, ahol két évtizeddel ezelőtt volt, hanem halad és méltóvá igyekszik lenni ahhoz a kitüntető szerephez, hogy az államfő és családja megfelelő nyaralója legyen." Emlékeztetőül: Hovhannesian hasonlóképp érvelt, amikor Gödöllőt, az alispáni jelentéshez fűzött hozzászólásában - a GH 1939. 12. 17-i száma szerint - különleges „klenodiumnak", vagyis „ékkő"-nek nevezte. 1/2. A HELYI TÁRSADALOM SZERKEZETÉRŐL A nagyközség lakóinak (=11 825 fő) 41,6 %-a volt aktív (effektív) kereső. Az aktív keresők (=4989 fő) 21,2 %-a (=1060 fő), más forrásban 25-26 %-a a mezőgazdaságban dolgozott (fél évszázaddal előbb ez a mutató még 40,9 % volt). A parasztbirtokosok kevés földet műveltek, elaprózottak voltak. A község területének kétharmadán (10 756 khon), más adatok szerint 10660 kh-on a koronauradalom rendezkedett be. Ebből 7450 kh szántóföld, 604 kh rét, 1 338 kh legelő, 1268 kh szőlőkert és gyümölcsös volt. Az uradalom tehenészetet tartott fenn, sertést és juhot is nevelt. A 19-20. század fordulójától az uradalom látta el Gödöllőt tejjel. Versenysúlya, piaci erőfölénye elől „menekült el" Rákosligetre az 1932-ben alakult Gödöllői Járási Tejszövetkezet, amely 1937-ben már 300 ezer liter tejet forgalmazott, s 76 kereskedővel állt üzleti kapcsolatban; kései kísérletnek bizonyult arra, hogy egyféle tőkefelhalmozás elindítója, vonzásközpontja legyen. Az uradalom 1943-ban leállította a tej házhoz szállítását, s az így keletkezett hiányt a kisparasztok, az erdész tehéntartók, a vonatozó ikladi asszonyok és a valkói szállítók együtt sem tudták kielégíteni. 5 Számottevőbb termőföldje cca. 400 kisgazdának volt. Egy gazda birtokolt 30 kh-at, 20-22-en 15-18 kh-at műveltek, míg a többiek 1-2-3 kh-on dolgoztak. A „középparasztinak" csak erős jóindulattal mondható (15-30 kh-at művelő) gazdaságok földterülete együttesen sem érte el a 400 kh-at. A kis- és törpebirtokosok a művelhető földterület 33,49%-án (3620 kh-on) próbáltak megélni. Az inkább gyönge, mint jó minőségű földön gazdálkodók eladásra szánt terményeiket kisebb részben a község szabott időben tartott piacán, meghirdetett országos vásárain, főként azonban a fővárosban igyekeztek értékesíteni. A helyi piac árukínálatának és áruválasztékának a jelentősége az állami hadigazdaság okozta hiánygazdaság éveiben ugrásszerűen megnőtt. A termelők terheit (ekkor) súlyosbította, hogy az élelmiszerek bonyolult szorzókkal meghatározott, egyre kiterjedtebb körét (pl. húst, zsírt, tejet stb.)
