Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
II A HELYI KISIPAR - II/9 A KISIPAROSSÁG ÉLETVISZONYAIRÓL
78 "7 Eghia (1885-1948) -ról, (a „Hovhannesian-jelenségről") ld. Réti László: Gödöllői adalék a hazai polgáriasultság 20. századi sajátosságaihoz. Egyén és polgárosodás. Szent István Egyetem, 2005.07.11.12-13. p.) 45. A leírt folyamat - országos összképbe illesztett - gödöllői történéseit, állomásait különösen jól tükrözik a GH vonatkozó írásai. (GH, 1944.05.21., 06.04., 10.01.) - Figyelmet keltő tény, hogy a „zsidó iparűzők" országos arányszáma (az összes iparos %-ában) 9,56% volt, többszöröse a gödöllői (2,5%-os) mutatónak. Ld.: a Magyar ipar és kereskedelem, im. 105-107. p. Egyedülálló kortörténeti jelentőségű az IPOK adatgyűjtésén alapuló statisztika a magyar iparosok, szinte valamennyi ipartestületi tag vallási megoszlásáról (ld. 5. sz. táblázat). 46. GH, 1944.07.30., 09.02., 10.01. - A magyar holocaust, i.m. II. kötet, 22. p. 47. A GV It munkáját az eredményei hitelesítették. A tudósítások az anyagi kondíciók erősítésért, a gazdálkodási és szociális viszonyok javításáért, a „vagyondézsma" eltörléséért, az árak és a bérek ésszerű alakításáért stb. folyó szüntelen erőfeszítéseket tükrözték. (GH, 1937.03.01.; 1938.01.09., 03.23., 07.10., 08.08., 10.23.; 1939.09.30., 12.04.; 1940.03.03., 11.03.; 1941.02.02., 08.21., 10.05.; 1942.01.11., 02.22., 03.01., 12.31.; 1943.01.17., 08.22., 08.29., 09.12., 10.10., 10.31; 1944.02.06., 06.23,07.23., 12.07.) 48. GH, 1944.09.03. 49. A Gödöllői Hírlap a háborús hiánygazdaság országos és helyi szimptómáiról, Teleki miniszterelnök és Laki Dezső közellátásügyi miniszter ezekről mondott gödöllői tájékoztatójáról is - mondhatni - viszszafogott hangon írt, illetve tudósított. (GH, 1939.09.10., 09.17., 10.08.; 1940.08.11., 12.15.; 1941.05.25.; 1943.12.19.; 1944.01.16., 03.26., 07.23., 10.01., 10.22.) 50. GH, 1941.01.05.; 1943.01.24. 51. GH, 1943.08.08.; 1944.08.22., 09.03. 52. Ugyanott. 53. A leírtakkal lényegében azonosan tájékoztatnak a kontroll adatok. „A kézműiparosok - 219 ezer fö - 80%-ának évi átlagkeresete nem haladta meg az 1000 P-t". Az iparosok 15,8%-ának adóalapja 1000 és 5 000 P között volt, 1,1%-ának 5 000 és 10000 P között, s mindössze 0,4%-ának magasabb az adóalapja 10 ezer P-nél. (Magyar Ipar és Kereskedelem, im. 117. p.) Ugyanezen forrás szerint egy kisiparos munkás évi - átlagos - munkabére 1930-ban 1028 P, 1939-ben pedig 848 P volt; az 1929-es adatot 100-nak véve, a szóban forgó átlagbér - indexszámokban - 1930-ban 104,3-et, 1939-ban pedig 90,1-et tett ki, illetve ért el. (Uo. 118. p.) A kérdés hátteréhez ld. még Fellner Frigyes: Adótehermegoszlás. Statisztika Közlemények Bp. 1936. 54. Az iparosok élethelyzetének és szociális viszonyainak leírásához lásd: GH, 1938.01.08., 09.17.; 1939.12.03.; 1940.01.17., 11.03.; 1942.12.13., 12.31.; 1943.10.10.; 1944.06.23., 07.23., 08.13., 10.29. - Kiterjedt vizsgálatok szerint az iparosok 1/3-a vagyontalan volt, 60%-uk eladósodott és csak 15%-uknak volt tehermentes vagyona. (Magyar Ipar és Kereskedelem. Szerk.: Dobsa László és Máriáss Imre. Bp. 1940. IPOK.) Ld. még: Laky Dezső: Az iparosok szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Statisztikai Közlemények, 1930.; Tahy István: A kézművesipari alkalmazottak jogviszonyai és szociális védelmére vonatkozó rendelkezések. Budapest, 1940. Urbányi Kiadó. - Kereskedelmi és ipari érdekképviseletek Magyarországon Bp. 1930 (BKI). Ujabb feldolgozásban ld. Réti László: Az ipar. In: Szeged története. 4. kötet 128-178 p. Szeged, 1994. Szerk.: Serfőző Lajos. 55. A kisiparosság élet- és szociális viszonyairól ld.: Magyar Ipar és Kereskedelem, im. 56. GH, 1942.12.13. - Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye alispánjainak jelentései 1931-1944 (OSZK P 16.268 jelzeten) 57. A magyar magánkisipar. Statisztikai adatgyűjtemény 1938-1960. Bp. 1961, KSH. - Kereskedelmünk és iparunk 1922-1940. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Az 1922-1940. évi jelentések. Bp.
